A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

tos törvények előkészültek véres-verejtékes munkával,

10 — semmit nem tudunk belőle kihozni. És nagyon egyetértek azzal, amit Borbély elvtárs és mások is mondtak. Kérem szépen, nekünk a nem tetsző dolgokkal szemben fel kell lépni. Én nem tudom pontosan, mit akar ez a nemzetőrség, ha valami nekünk nem tetszik, azt meg kellene mondani. Vagy ugyanúgy meg kellene mondani ezeket az idétlenségeket, a Münnich Ferenc utca átrajzolásával, meg a híg leves árusításával,

11 és ugyanazt is — szerencsére már a rádióban lehetett hallani —, hogy az MDF szeretne beosonni az MSZMP helyére a termelővállalatokhoz is.

12 Szóval vessük be mindazokat a próbálkozásokat [sic!], amelyek egyébként a politikai hadszíntéren évezredek óta ismertek. Mi is harcoljunk, és mutassuk be [sic!], és ehhez azonnal egy ütőképes sajtótársaságra van szükség. Köszönöm szépen. NYERS REZSŐ elvtárs: Fejti elvtárs következik. FEJTI GYÖRGY elvtárs: Kedves Elvtársak! Én is úgy gondolom, hogy a politikai átmenettel foglalkozó tárgyalásoknak egy szakaszát le kell zárni, és elő kell terjeszteni a parlament szeptemberi ülésszakára azt a négy — a politikai átmenettel foglalkozó — törvényt, amiről a tárgyalások folynak, mindenáron. És természetesen a hátralévő időben kell folytatni a nézetkülönbségek áthidalását. Mint ahogyan a legutóbbi ülésen is utaltam rá, világosan látszik már ma is, hogy mi az a néhány pont, ahol erre egyszerűen az érdekek különbsége miatt is — hangsúlyoznám, ez nem tárgyalástechnikai kérdés — világosan látszik, hogy három vagy négy pont esetében lehetetlen itt közmegegyezésre jutni. Azt a korrekt gyakorlatot kell követnünk, hogy feltüntetni a három tárgyaló félnek az álláspontját a vitatott kérdésekben, és nagyon kívánatos lenne, hogy a kormány, az MSZMP álláspontjának megfelelően, vállalkozzon a törvények előterjesztésére. Ugyanakkor nem javasolnám, hogy a tárgyalás ezzel fejeződjön be, hanem egy jelentős súlypontáthelyezésnek kellene bekövetkeznie. A politikai átmenet még nyitott kérdéseiben nekünk olyan nagy az érdekeltségünk, hogy egy erőltetett ütemű folytatását határozzuk el a tárgyalásoknak: az nem áll érdekünkben [sic!]. Viszont nagyon érdekünkben áll — és főleg az ország érdekében —, hogy a mesterségesen leértékelt, tehát a gazdasági válság kezelésével, ületve a szociális feszültségek konfliktusmentes megoldásával összefüggő kérdésekben felgyorsítsuk a tárgyalás menetét. És amennyiben ez nem áll érdekében az ellenzéknek — és nyilván nem áll érdekében, nem akarom felsorolni, hogy mi minden ok folytán —, akkor ezt propagandisztikusan aknázzuk ki. Tudniillik, a politikai átmenettel kapcsolatos nagyon szorgalmas és aprólékos munka és eredményes munka ellenére, propagandisztikusan megvertek bennünket. Ezt látni kell. A közvélemény nagyobbrészt úgy viszonyul ehhez a dologhoz, hogy ugyan az MSZMP ügyködik, de hátrál, és úgy épül ebben az országban a demokrácia, hogy a demokratikus ellenzék elveszi az MSZMP-től a hatalma egy részét, és átadja a népnek. És hozzá kell tennem, hogy ez tényszerűen persze nem igaz, de az interpretációja ennek a dolognak ma ilyen. Felelősek ezért a tárgyalásban részt vevők — magamat is beleértve —, tudniillik, hogy nem utasítják vissza ezt a féle [sic!] megközelítést, és ilyen a sajtónak a beállítódása — hozzátenném: még a saját lapunké is. Számomra elfogadhatatlan, hogy a saját lapunk tárgyszerűen közölje a három tárgyaló fél nézeteit. Bár nem lenne baj, ha tárgyszerűen közölné, néha erre sem kerül sor. Én úgy gondolom, hogy a mi lapunknak az MSZMP tárgyalási pozícióját kellene nagyon hitelesen és konzekvensen bemutatni. És nem kicentizni dekára, 1588