A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

évre, Lukács Györgyöt halálra ítélték, de a bírósági ítéletet 1941-ben felülvizsgál­ták. Benedek György munkást ötévi börtönre ítélték el. A szovjet igazságügyi szer­vek 1955 után valamennyi érintettet rehabilitálták, legutoljára Károlyi Grétát 1988-ban. Elvtársak! Amikor az anyagot megkaptuk, gondolkodtam, mitévők legyünk. Sok minden szólt amellett, hogy a dokumentumokat ne ismertessük semmilyen formá­ban. Meggyőződésem azonban, hogy a Központi Bizottság tagjainak erről tudniok kell, és a döntés is közös felelősség kell hogy legyen. Mérlegelnünk kell, hogy a 20-as, 30-as évek cselekedeteit nem lehet a mai mércével megítélni. Az akkori viszonyok között a belügyi szervekkel, a forradalmat védelmező intéz­ményekkel való együttműködés a proletárforradalom őszinte szolgálatának tűnt, sőt minden bizonnyal részben valóban az is volt. Az is biztos, hogy sokan azok kö­zül, akik ezt vállalták, meggyőződésből tették. Ez azonban nem változtat azon az igazságon, hogy az ügyet különböző módon lehet szolgálni. Teljesen igazuk van azoknak is, akik azt mondják, hogy a rendőrspicliskedéssel való vádaskodás a magyar munkásmozgalom rossz hagyománya. Ez nem vezetett jóra az illegalitás éveiben és a felszabadulás után sem. A tényeket azonban meg kell ismerni, és ezekkel szembe kell nézni. Megkérdezhetik, nem sértjük-e a reformpolitikus, az MSZMP egyik alapító tag­jának emlékét az információval. Meggyőződésem, hogy Nagy Imre életútjának megítélésében a döntő nem az, amit most megtudtunk. Az MSZMP számára Nagy Imre mint a szovjet vezetés által inspirált 1953-as reformprogram kidolgozója, az 56-os párt- és állami vezető munkássága a fontos. Tevékenységéből azt tekintjük értéknek, amit a demokratikus szocializmusért és a szocialista Magyarországért tett. Véget kell azonban vetnünk a féligazságoknak. Az összetett, árnyalt kép nélkül a mai politikai értékítéletünk nem lehet helyes. Csak ennek birtokában dönthetünk felelősen arról, hogy kit állítunk példaképként a jövő nemzedéke elé. Az SZKP vezetése teljes mértékben belátásunkra bízta — mármint a Központi Bizottság belátására —, hogy miként cselekszik a dokumentumokkal. Ajánlom, amennyiben további újabb anyagokat kapunk, adjuk át az archí­vumnak. Kérem, a tájékoztatást vegyék tudomásul és tekintsék letudottnak a megbízatá­sunkat. 94 NÉMETH MIKLÓS elvtárs: Azt javaslom, hogy vegyük tudomásul a tájékozta­tót, és nem javaslok sem kérdést, sem vitát nyitni felette. Köszönöm. A „Különfélék" között tájékoztatásul bejelenteném, hogy Karvalits Ferenc elv­társ, a Központi Bizottság tagja, a Zala megyei pártértekezleten nem vállalta a me­gyei első titkári funkcióba történő jelölését, elhelyezése azóta is folyamatban van, de nincs még konkrét jelentenivalónk. Tájékoztatásul ennyit erről. Gyuricza László elvtárs, a Központi Bizottság tagja, a Veszprém Megyei Pártbi­zottság első titkára kérte a tisztségéből történő felmentését. A megyei első titkári funkcióból való felmentését. Vegyük tudomásul. (Közbeszólás: mi az indoka?) Gyuricza elvtárs nincs itt. Nem akarja jelöltetni magát. Úgy tudom, hogy gazda­sági területen szeretne dolgozni, pályázati úton. Tudomásul vettük. A „Különfélék" között a következő; központi bizottsági tagsága alól felmentését 1518

Next

/
Oldalképek
Tartalom