A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

kérte Nagy Sándor elvtárs, Karvalits Ferenc elvtárs, Kovács László elvtárs, a Bányász Szakszervezet főtitkára és Sarlós István elvtárs, az Országgyűlés nyugalmazott elnöke. Karvalits elvtársról már szóltam: ő jelezte sajtóban is, más módon is, de emlékszünk rá, ő maga itt is mondta annak idején ezt a szándékát. Nagy Sándor, Kovács László és Sarlós István elvtársak levelét viszont szeretném felolvasni. „Kedves Nyers Elvtárs! Korábban már jeleztem, hogy a társadalmi, politikai és gazdasági megújulás szükségessé teszi, hogy a párt testületeiben olyan elvtársak legyenek jelen, akik az egyetértésükön túl a mai követelményekhez igazodóan kezdeményező szerepet is tudnak, és képesek vállalni. Új erőkre, fiatalokra van ehhez szükség már most is, a kongresszus előkészítésének utolsó szakaszában is. Ezért jutottam arra az elhatározásra, hogy a mai nappal lemondok a KB-tagságról és kérem, hogy ezt a következő ülésén a testület fogadja el. " A levél augusztus 30-án kelt, elvtársi üdvözlettel: Sarlós István. A címzés mind a három levélnél Nyers elvtárs; ezeket nem olvasnám a továbbiakban. „Hosszas töprengés után, ami beosztásomnál fogva a mindennapi közéletben ér, arra az elhatározásra jutottam, hogy kérjem felmentésemet a KB tagságából. Elvtársi üdvözlettel: Kovács László." Kelt: augusztus 28-án. „Arra az elhatározásra jutottam, hogy az MSZMP KB soron következő szeptember 1-jei ülésén kérem központi bizottsági tagságom alóli felmentésemet. Elhatározásom hosszabb idő, számomra meglehetősen gyötrelmes mérlegelésnek eredménye. Hosszan sorolhatnám mindazokat az okokat, amelyek erre a lépésre késztetnek. Ezt azonban nem teszem. A dolog lényege abban foglalható össze, hogy a szakszervezetekben viselt funkciómat, az ebben a funkcióban meggyőződéssel vallott felfogásomat számos konkrét kérdésben nem tudom összeegyeztetni az MSZMP vezetése által követett politikával, amely nem kellő mértékben veszi tekintetbe a nagy dolgozó tömegek valós helyzetét, problémáit, nem irányul érzékelhető módon ezek megoldására. Elhatározásomat, amennyiben mód nyílik rá, a KB-ülésen szóban is megindoklom. Kérem a Központi Bizottságot, a fentiek alapján tagságom alól mentsen fel. Elvtársi üdvözlettel: Nagy Sándor. " Bocsánat, itt van a Karvalits elvtársé [sic!] is. „Megtisztelő bizalmukat, mellyel soraikba választottak, vissza kell adnom Önöknek. Megválasztásom előtt jelölésemmel kapcsolatos kétségeimet megosztottam a testülettel, ezeket sajnos nem oszlatta el, igenis gyorsan igazolta az élet. A központi bizottsági tagságomat egy pillanatig sem személyes érdekeimnek tulajdonítottam, hanem úgy fogtam fel, mint ami egy megye pártmozgalmának és az azt szolgáló első titkárnak szól. Ezt a funkciót pedig a Zala megyei pártértekezlet óta nem én töltöm be, ezért is lemondásomat politikai kötelezettségnek tartom. Döntéseim, köztük az, mellyel nem vállaltam jelöltséget egy új megyei pártstruktúra első titkári posztjára, és most, hogy távozni kívánok a Központi Bizottságból, ezek ugyan személyes elhatározások, de mélyen összefüggnek a párt jelenlegi helyzetének a következményeivel. A változás, a megújulás elkötelezett híveként is tudnom kellett megítélni, hogy mit vagyok képes őszinte hittel, teljes 1519