A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

renc. 1940-ben ugyancsak saját kezűleg 15 fős listát állított össze azokról — idézem — ,,a letartóztatottakról, akikről a forrás információkat adott". Ezek között szere­pel: Karikás Frigyes, Hidas Antal, Manuel Sára neve is. Nagy Imre 1940. március 20-án saját kezűleg írt önéletrajzából idézek: „1930 óta együttműködök az NKVD-vel. Megbízásuk alapján foglalkoztam sok népelle­nességgel, népellenséggel. Az agrárintézetben végzett munkám során 1936-ig az alábbi népellenséget ismertem meg. Dubrovszkij igazgató, Lubarszkij helyettes, Bergman tudományos titkár, Szpektator osztályvezető, Steinberg, Stuke németek és lengyelek. Ugyancsak ismertem sok magyar politikai emigránst, akiket a nép el­lenségeként letartóztattak: Kun Bélát 1928 óta ismerem, Bokányival egy házban laktam, Vági Istvánt 1923 óta ismerem" — eddig az idézet. Csupán példaként idézek még az okmányokból: Nagy Imre 1936. január 2-i fel­jegyzésében következő a szöveg: „Kötelességemnek tartom jelenteni, hogy Lu­barszkij, a nemzetközi agrárintézet kiadó igazgatója szovjetellenes magatartást ta­núsít, a beszélgetések során kijelentéseket tett a szovjet hatalom ellen, kapcsolat­ban áll az ellenforradalmár Zinovjevvel, kérem tegyék lehetővé, hogy szóban rész­letesebben jelentsek." Rendelkezésünkre áll Nagy Imre későbbi részletes vallomása és a bírósági ítélet is, amelynek alapján az agrárintézet vezetőjét háromévi száműzetésre ítélték. Egy szovjet ügynök saját kezűleg írt jelentése szerint Nagy Imre őt is arra biztat­ta, hogy a magyar emigránsokról anyagokat gyűjtsön. A magyar emigráció tagjai sejtették, hogy Nagy Imre együttműködik az NKVD-vel és többen provokátornak tekintették. Idézek Nagy Imre egyik jelentéséből: „Az Új Hang szerkesztőségében öt főből álló különleges bizottság jött létre. Minden jel arra mutat, hogy az öt fő tevékenysége túlmegy a szerkesztőség feladatkörén, és a külföldön élő magyarok kérdésével foglalkozik. Pontosabb adatokat a forrásnak nem sikerült megtudnia, mivel teljesen elszigetelődik a szerkesztőség belső ügyeitől, attól a pillanattól kezd­ve, hogy a forrás az NKVD megbízásából elkezdte munkáját, az Új Hang szerkesz­tőségében számos olyan körülményt észlelt, ami akadályozza a sikeres hírszerző munkát." Azokat jól ismerjük, akik itt dolgoztak: Lukács György, Gerő Ernő, Szántó Zoltán, Gábor Andor. Összefoglalva: az eddigi adatok szerint Nagy Imre jelentései alapján a magyar emigráció tagjai közül 25 főt tartóztattak le és ítéltek el. Nagy Imre 150 fős listájá­ból hat főt, tizenöt fős listájából kilenc főt, a 38 fős listájából tíz főt ítéltek el. Név szerint: Magyar Lajos újságírót, a Komintern VB keleti titkárságának helyettes ve­zetőjét halálra, Madzsar József orvost, a Társadalmi Szemle egykori szerkesztőjét tíz év börtönre, Sugár Andrást, a szovjet rádió osztályvezetőjét halálra, Polacsek Lászlót, a Kreml Kórház osztályvezető főorvosát, aki Nagy Imre kezelőorvosa is volt, tizenöt évre, Karikás Frigyes írót, újságírót halálra, Baros László újságírót halálra, Farkas Gábor mérnököt halálra, Manuel Sára nyugdíjast öt év börtönre, Müller Ernőt, a KMP külföldi bizottságának tagját, a Thálmann-klub helyettes ve­zetőjét halálra, Hidas Antal írót nyolc évre, Vági Istvánt, a Magyarországi Szocia­lista Munkáspárt elnökét, a Szakszervezeti Internacionálé közép-európai szekció­jának helyettes vezetőjét halálra, Hevesi Gyula mérnököt nyolc évre, Vimrner Ernő szakszervezeti vezetőt halálra, Gold Géza munkást halálra, Hajdú Pál újságírót ha­lálra, Rákos Marsovszky Ferenc építészt nyolc évre, Vágó Bélát, a Tanácsköztársa­ság volt belügyi népbiztosát halálra, Károlyi Gréta titkárnőt három év száműzetés­re, Varjas Elemér minisztériumi alkalmazottat halálra, Grejner József újságírót tíz 1517

Next

/
Oldalképek
Tartalom