A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

a Kereszténydemokrata Párt és egyéb pártok között. Ez politikai küzdelem lesz, és nem a törvény tudja biztosítani, úgy hiszem. Egyébkén egyházi személyek részvételét illetően az összes többi úgynevezett autokephal egyház, amelynek nincs külföldön vagy nemzetközi szervezetekben főnöksége, az maga határozza meg, hogy milyen módon és milyen oldalon vesz részt a politikai küzdelemben, a római katolikus egyházét nagymértékben a római hierarchia szabályozza. Fabriczki elvtárs feltett egy nagyon lényeges — de úgy hiszem ez is inkább egy politikai kérdés, mintsem a törvényhozás dolga lenne — kérdést arra, hogy eltörölheti-e az ellenzék a megállapodásokat, nemzeti felelősségre felszólítva, nem lehetne-e egy közös felhívást vagy szándéknyilatkozatot kiadni. Én azt hiszem, hogy ilyet lehet persze csinálni, különösen ilyen viszontagságos, válságos politikai időkben, de azért azt kellene látnunk, hogy a tárgyalás nem a jövőbeni politikai együttműködés garanciája, hanem a békés átmenethez szükséges új intézmények megteremtését hozza létre. A garanciát a jövőben is csak az jelenti, ami eddig jelenthette, hogy tudunk-e győzni, vagy olyan helyzetbe kerülni, hogy az új törvények szellemében is kormányzó párt legyünk. Ez lesz az igazi garancia, tehát nekünk a politikai ambíciónkat erre kell irányítani. Ugyanakkor — itt most én próbálok meg prognosztizálni, bár az alap-meghatározottságunk ez, hogy győznünk kell a választásokon — azt is bele kell kalkulálni, amiről itt a felszólalók is beszéltek, hogy esetleg koalíciós partnerséget vagy több párt nemzeti egységkormányát létrehozni, hogy közös felelősséggel tudjuk kezelni ezt a hatalmas méretű válságot, amit meg kell valamiképpen oldani. Bevallom, nem nagyon tapasztalunk ilyen fajta készséget a jelenlegi szakaszban az Ellenzéki Kerekasztal egyetlen pártja részéről sem. Egyrészt, mert egymást figyelik az ilyenfajta mozdulatokban, és kilépés nincs addig, amíg a kerekasztal működik. A másik, hogy propagandájuk szerint is azt hirdetik, híresztelik, hogy ez egy kompromittált párt, és előre nem adják össze magukat úgymond ezzel a párttal. Tehát azt hiszem, reménytelennek tűnik előre koalíciós megállapodást kötni, de bízom benne, hogy éppen a választási eredmények kijózanító hatása, például, hogyha jelentős eredményt ér el az MSZMP, akkor megnöveli a készséget és az étvágyat a koalícióra. Tehát én nem ellenzem akár egy ilyen felhívás megfogalmazását sem, de gondolom, hogy itt nekünk a választások után, illetve a választások előkészületeiben egy más politikai helyzetre kell készülni. Kárpáti elvtárs a katonai bíróság és a tisztségek korlátozása dolgában tett bíráló észrevételeket. Én azt hiszem, hogy itt megint azt kellene érvényesnek tekinteni, ami a megállapodásban van. A küldöttség nem állapodott meg a katonai bíróság felszámolásában. Ellenkezőleg: arról van szó, hogy miközben a tárgyaló felek elfogadták az egységes bírói szervezet létrehozását, elfogadták az MSZMP-nek azt a tételét, hogy a katonai bíróságot, bizonyos mértékben korlátozva az eddigi szerepkörét, jogkörét és jogosítványait — például a rendőrség kikerülne ebből a hatáskörből —, de megtartani a katonai bíráskodást, a katonai bíróságot. Tehát ezt információként szerettem volna közölni. A tisztségek korlátozása körül folyik a vita. De nem azonos dolog egy katona politikai szerepvállalása egy papéval. Mert az egyiket a közhatalmi szervek körében kell felfogni, akinek fegyver van a kezében, a másikat pedig a társadalmi szerveződések, elsősorban a szellemi világban [sic!], ahol esetleg rózsafüzér van csak 1507