A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

vezetők garantálják azt, hogy rövid időn belül a már megválasztott küldöttekkel — még ha nincs is mindegyik meg — konzultációt folytassanak erről a kérdésről, és konzultációik alapján a Központi Bizottság döntsön szeptember 12-én arról, hogy korábbi határozatát a maga státusára vonatkozóan megváltoztatja, vagy megerősíti. Ami azt a javaslatot illeti, hogy a kecskeméti reformkörök úgynevezett küldöttlistáján szereplőket hívjuk meg a kongresszusra, én azt ajánlom, hogy azokat leszámítva persze, akiket küldötté választottak, mert ilyenek is vannak, többek között Ágh Attila, majd akkor vitassuk meg, amikor a Központi Bizottság a végső fázisban a meghívottak listájáról dönt, de erről a javaslatról akkor ne feledkezzünk meg, annak keretében döntsünk erről, amikor látjuk, hogy összességében milyen meghívottakat kívánunk a kongresszusra hívni. S végül még egy konkrét javaslat volt, hogy a kongresszus ne csak a két alapdokumentumot fogadja el, mint MSZMP-dokumentumot vagy alapdokumentumot, hanem aktuális kérdésekkel, illetve bizonyos részkérdésekkel kapcsolatban is legyenek határozati javaslatok. Itt most teljesen közömbös az, hogy személyesen ehhez a kérdéshez én hogyan viszonyulok. Én úgy gondolom, hogy idő előtti lenne ebben az ügyben állást foglalni most, nincs még arról képünk, hogy például küldöttcsoportokban születnek-e ilyen kezdeményezések. Előfordulhat, magam is hallottam ilyen lehetőségről, ez azt jelenti, hogy elvileg ezt a kérdést amúgy sem lehet elvetni, hiszen a küldöttcsoportoknak joguk van határozatok kezdeményezésére. De maga a Központi Bizottság most ne tegyen ilyen kezdeményezést, és ne adjon ilyen megbízatásokat arra, hogy újabb és újabb határozati javaslatokat dolgozzunk ki. Azt hiszem, hogy éppen elég teendő van azzal a két alapdokumentummal, meg egy tisztességes beszámolóval. A gondolattól ne zárkózzunk el, de ilyen kezdeményezést most ne tegyen. Köszönöm szépen. Bocsánat, még egy kérdés van, ami a végén merült fel, a pártvagyon dolga. A pártvagyonnal kapcsolatos kérdést, hogy most külön napirendi pontként, vagy milyen módon tárgyaljúk, erről lehet vitatkozni, de egyszerűen elkerülhetetlen, hogy a kongresszuson a küldöttek elé ne tárjuk, a módját azonban meg kell választani. A lényeg az, hogy tájékozottak legyenek arról, amire amúgy is megbízást kapnak, hogy kiköveteljék, ugyanis ez teljesen egyértelmű az eddigi összes vitából. Ha van valami, amit a kongresszuson tisztázni kell, az valóban a pártvagyon kérdése. Engedtessék meg nekem ugyanakkor az, hogy hozzátegyem, hogy ezt egyszer lehet egy párt életében megtenni, ilyen fordulat esetében, egyébként minden párt — hadd idézzem most az SPD

90 szervezeti szabályzatát — kifejezetten tiltja a betekintést a pártok üzleti könyveibe, és egyedül a kongresszusi küldöttek jogává teszi, és azoknak is csak a kongresszus ideje alatt. Most persze más helyzet van, és úgy gondolom, hogy politikailag elkerülhetetlen ez, de ebből törvényt csinálni, ezt már jó lenne most tisztázni, nem lenne szabad. NÉMETH MIKLÓS elvtárs: Hallgassuk meg még Pozsgay elvtársat azt javaslom, és a szavazást annak tudtával együtt bonyolítsuk le. POZSGAY IMRE elvtárs: Kedves Elvtársak! A legszűkebben értelmezetten a megválaszolandó kérdésekre kívánok csak kitérni, bár ez a gazdag tartalmú és nagy kiterjedésű vita csábítana egyéb dolgokban is véleményemet kifejteni, de ezt most nem teszem az idő előrehaladtára tekintettel. Ami az értékelést és az elemzést illeti, egyetértek azzal, amit itt Nyers elvtárs elmondott. A tárgyalás körülményeiről és az ahhoz kapcsolódó kérdésekről azért 1505