A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

tenelemben a félreértésből, mint a rosszindulatból". Ezt mondta. Azt hiszem, erre a szituációra azután nagyon is igaz ez! Hogy félreértjük egymást. És azután félremagyarázzuk. Nem is abban van a probléma, amikor egy Grósz—Pozsgay—Németh— Berecz együttes — meg hát én magam is ott vagyok —, mikor mi beszélünk egymással. Mindig megegyeztünk. Ugye most hétfőn

27 is megegyeztünk, ma reggel tárgyaltunk, ma reggel is megegyeztünk, na kicsit körvonalasan, de megegyeztünk (derültség). De végeredményben azért ez értékes. De kérem, amikor nem a vezérek, hanem a csapatok ütköznek egymással, akkor van a baj, a hívek, így értem a csapatokat, hogy a hívek [sic!]. Itt a híveinkkel kell tudni szót érteni, azért, hogy képesek legyünk egy új egységet megteremteni. Ez az új egység véleményem szerint taktikailag lazább lehet a korábbinál, feltétlenül lazább, de az alapelvekben szorosnak kell lenni, majdnem ugyanolyan szorosnak, mint eddig, vagy éppen olyan szorosnak. És a szolidaritást helyesen hiányolta Grósz elvtárs. Szerintem a mindenkori főtitkárunkkal szemben szolidárisnak kell lenni, és a kollégával szemben szolidárisnak kell lenni nagyobb mértékben. Ehhez az is kell, hogy ne hangozzanak el olyan nyilatkozatok, amivel nem lehet szolidarizálni. Én most nem mondok mást, mint a rendkívüli állapot körüli dolgot. Belejátszott ebbe a rádió, vagy a televízió, nem is tudom melyik, azt hiszem a rádió, bőven belejátszott, de akkor is. Ilyen esetben a szolidaritás nem tud segíteni. Ezt el kell kerülni. Úgy érzem, hogy a rni mostani Központi Bizottságunk összetételével kapcsolatban is problémák vannak. így, ahogy együtt vagyunk, azt hiszem a mai magyar pártmozgalmat már nem teljesen reprezentáljuk. Ezt valljuk be magunknak. Viszont ki kell tartanunk a következő pártkongresszusig így, ahogy vagyunk, nagyjából ki kell tartani. És az egész mozgalomnak ki kell tartani. Ehhez azért az kell, hogy mindenki vállaljon fel személyesen is valamit, aki a KB-nak a tagja. Vállaljon fel valamit a közös politikai ügyből. Talán egy kicsit olyat is az ügy érdekében, ami nem teljesen a saját véleménye, hanem igazodik egy szolidaritáshoz. Hát ebben tudom én megjelölni a helyes magatartást. Pártprogramot véleményem szerint jelenleg csak 8—10 évre előre lehet készíteni, nem hiszem, hogy hosszabb időre szóló pártprogram készítésére képesek lennénk. De ha mégis megcsináljuk, én üdvözölni fogom. De egy ilyen 8—10 éves programot gyorsan kellene összehozni, és erre minden lehetőséget adva látok. Szeretnék még két megjegyzést tenni, két konkrét kérdésről, ami a politikai stabilitással kapcsolatos. Június 16-a értékelésével összefüggésben. Én azt gondolom, hogy a június 16-át el kell ismerni, hogy a nemzeti, történelmi emléktárba beilleszkedő esemény pontot tesz egy igazságtalanságra, és ezzel a nemzeti megbékélés szellemében túljutottunk ezen. Tehát ismerjük el igazságtételnek valamennyien. Ennek megfelel a Központi Bizottság közleménye.

28 Nem kell ezt nekünk nagyon kürtölgetni, de ez legyen komolyan az álláspontunk, és ahol kell, ott mondjuk meg. Én úgy érzem, hogy ezt a június 16-i politikai ütközetet, ez azzá vált, mert hiába mondtuk és akartuk, hogy kegyeleti aktus legyen, politikai csatát csináltak belőle mások, nem a Történelmi Igazságtétel Bizottság, hanem mások. Én úgy ítélem meg, hogy nem taktikáztunk rosszul, az eredmény döntetlen, és ebben a helyzetben, amikor a mi hibáinkról volt szó, egy döntetlen eredmény értékes. Időben, jólmegfogalmaztuk a nemzeti megbékélés gondolatát, párt, kormány, egyházak megnyilatkoztak és személyiségek is. Hiába próbáltak ebből a kommunizmus vagy az MSZMP nagy-nagy leleplezését és vádlottak padjára állítását produkálni, ez nem sikerült. Tartsunk ki emellett, vitatkozzunk az ott elhangzott szovjetellenességgel, 1125