A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

szocializmusellenességgel, de ne keverjük bele a június 16-át — ezt szeretném itt is elmondani —, hanem attól függetlenül. Az orbánviktorok azok fognak még beszélni.

29 Beszéltek már eddig is. Fiatal ember az még, és nem hiszem, hogy meg fog okosodni nagyon hamar (derültség), és azt sem •hiszem, hogy önmagára szájkosarat tesz, úgyhogy az egyéb ügyek kapcsán vitatkozzunk vele. A nemzeti tömegkommunikációról, a nemzeti hatókörű tömegkommunikációról szeretnék valamit mondani. Változatlanul nem sikerült birtokunkba, nem is birtokunkba venni, birtokunkba már nem is szabad, nem is lehet venni ezt, hanem elérni egy olyan állapotot, hogy tényleg tárgyilagos, nemzeti szemléletű legyen. Én nem tudok mást mondani, mint a mértékadó személyiségek szerepét megnövelni, azoknak a felelősségére apellálni, és átmenetileg legalábbis, hogy is mondjam, a napi politikának a legiszaposabb részével kapcsolatban — és ezt még a történelmi múlt kezelésére is értem — depolitizálni ezt. Van a politikának ez az iszapos része, és kérem azt valahogy el kell érnünk, kormányzati vonalon lehet ezt elérni, nem hiszem hogy pártvonalon, kormányzati és országgyűlési vonalon, hogy talán átmenetileg ne foglalkozzanak annyit ezekkel a napi politikai dolgokkal. Azt hiszem, hogy az országnak most politikailag pénzre, türelemre, szolidaritásra van szüksége. Hát pénzünk kevés van, a türelmünk az fogytán van, a szolidaritásunk gyenge. Hát ezt a második kettőt kellene erősíteni, talán valamit pótol a pénzhiányból. IYÁNYI PÁL elvtárs: Köszönöm szépen. Berecz János elvtárs következik. BERECZ JÁNOS elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Én végig a pártról fogok szólni, akkor is, hogyha időnként magamról is ejtek mondatokat. Elsősorban azért, mert az én sorsom összefonódott ezzel a párttal, úgy, mint az önöké. De van egy különbség sokakhoz képest, az, hogy egzisztenciálisan is végig ettől a párttól függöttem. És azt hiszem, nagy tanulság lehet a későbbiek folyamán a funkcionáriusokkal kapcsolatban, hogy ne egy helyen éljék le az életüket és dolgozzanak, mert függetlenül attól, hogy azt KISZ-nek hívják, vagy párttitkár a Külügyminisztériumban, vagy másutt, mégiscsak egyformán és végig egzisztenciálisan közvetlen a pártapparátustól függött. A másik, ami miatt elsősorban a pártról szólnék, [azért] mert most is meggyőződésem, hogy a demokratikus szocializmus kibontakozása Magyarországon ma elsősorban, vagy ma még elsősorban ettől a párttól függ. Tehát, hogyha ez a párt képes összeszedni magát és megfelelő politikai tevékenységet folytatni, akkor meghatározza a demokratikus és szocialista Magyarország további kibontakozását. Harmadszor, azért beszélnék a pártról, mert a másodiktól függően szeretném azt mondani — Grósz elvtárssal egyetértésben —, hogy most nem alkalmas a jelen pillanatban a párt ennek az irányítására, elsősorban azért, mert válságban van. Válságban van részben természetes, részben pedig nem természetes okok miatt. Ebből a válságból lehet háromféle kiút. Az egyik, hogy így hagyjuk, ahogy van, és akkor tovább morzsolódik, széthullik, felőrlődik, még akkor is, hogyha esetleg a legnagyobb létszámú párt marad. Lehet pártszakadás, amitől én nem tartok, de félnék; vagy félnék, de nem tartok tőle. Azért nem tartok tőle, mert a jelen pillanatban ez a párt kettéválni nem tud. Az lehet, hogy leszakadnak, vagy kiválhatnak belőle, de kettészakadni nem tud. A párttagság zöme még ettől a Központi Bizottságtól, vagy legalábbis reménykedőén a következő kongresszustól várja a párt megújításának a jelentős mértékű kibontakoztatását, tehát egyelőre ebben a pártban keresi a kiút lehetőségét. S a harmadik: lehetséges, hogy a Központi Bizottság valami kis fordula1126