A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

hogy módosítsuk a bizottságnak az előzetes álláspontját, illetve az egy ajánlat volt ugye Pozsgay elvtárs részéről. Foglaljon úgy állást a Központi Bizottság, hogy a tárgyalások során Kilényi elvtárs által másodikként emlegetett álláspontot támogassuk. Tehát hangsúlyozzuk, hogy a vállalatok vezetési struktúrájában nem igénylünk helyet ezután sem a pártszervezeteknek, termelési kérdésekbe nem szólhatnak bele, ezzel a gazdasági reform és a politikai reform alapkövetelményének eleget teszünk. Tehát reformdöntést hoztunk, ugyanakkor ne korlátozzuk azt az állampolgári jogot, gyülekezési jogot, amelyik munkahelyeken párttagok valamilyen formációjának a létrehozását jelenti, akár pártcsoport, akár pártszervezet legyen az. A delegáció természetesen képviselheti azt az álláspontunkat, hogy mi, az MSZMP nem erőltetjük, hogy üzemi pártszervezetek legyenek ott, ahol a munkások azt nem akarják. Nem akarunk egy merev, sematikus rendszert, de nem fogadjuk el a tilalmat. Meggyőződésem, hogy ez egy elvi álláspont, meggyőződésem, hogy képviselhető, s biztos vagyok benne, hogyha az Ellenzéki Kerekasztallal és a Harmadik Oldallal való tárgyalások megakadnak, akkor nem ez lesz a döntő oka. Javaslom, úgy foglaljunk állást, hogy mind a középszintű, mind az esetleges felsőszintű tárgyalások során az MSZMP delegációjának minden erejével arra kell törekednie, hogy megegyezésre, teljes körű megegyezésre jussunk mind a két másik féllel, az Ellenzéki Kerekasztallal és a harmadik féllel is. Amennyiben nem sikerült teljes körű megegyezést létrehozni, akkor egyezzünk meg abban, amiben lehet, és javasoljuk azt, dolgozzunk azért, hogy azokban a kérdésekben, amelyekben nem sikerült teljes közös nevezőre jutni, kölcsönösen toleráns álláspont alakuljon ki, és a különböző álláspontok feltüntetésével kerüljenek a törvények a kormány és a parlament elé. Itt megjegyzem, véleményem szerint egyetlen olyan kérdéskör van, ahol az Ellenzéki Kerekasztal és az MSZMP megállapodását biztosan a kormánynak kell ellenőriznie, felülbírálnia a parlamenthez való benyújtás előtt. Ezek a katonai kérdések, ez a kormányzat hatásköre. Mi, MSZMP se foglaljunk ebben állást, mert a kormányt kötelezik nemzetközi szerződések vagy megállapodások, vagy nem is tudom, Kárpáti elvtárs hogy nevezte, milyen kategóriák, ezt a kormányzat bírálja el. A többi kérdésben pedig kerüljenek eltérő vélemények a parlament elé. A parlament igényli azt, hogy ő maga is véleményt nyilváníthasson ezekben a kérdésekben. Hajói dolgozunk, meggyőződésem, hogy a parlamentben keresztül lehet vinni a megállapodásokat. Persze nekünk a parlamentben is — ha egyszer megállapodásrajutottunk — küzdeni kell a megállapodások elfogadtatásáért, de nem hagyhatjuk számításon kívül, és nem kérdőjelezhetjük meg a parlament törvényes jogkörét. A párt parlamenti frakciója részéről — ezt szeretném itt hangsúlyozni — elhangzott olyan igény, hogy a parlamenti képviselők nem akarják csupán a szavazógépezet szerepét betölteni ebben a kérdésben. Ez úgy oldható meg, ha a parlamenti frakciónk véleményét és esetleg a másik frakció véleményét is a háromoldalú tárgyalások véglegesítése előtt megismerjük és számításba tudjuk venni; vagy meggyőzzük őket, vagy valami tárgyalás legyen erről. Az a véleményem, hogy a további tárgyalások során ragaszkodnunk kell a sarkalatos törvények mindegyikéhez. Szerintem egyelőre a jelen fázisban ragaszkodnunk kell még az Alkotmánybírósághoz is, én helyeslem ezt. Nem ért el a tárgyalás olyan fázisba, hogy az összes engedményeket megtegyük. Ragaszkodnunk kell 1498