A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

mindenképpen a köztársasági elnöki intézmény bevezetésének az előrehozásához, tehát már a mostani alkotmánymódosításba való bevételéhez, és ne engedjünk egy jottányit sem belőle. Az legyen a célunk, hogy még a választások előtt [sic!]. Aztán manőverezzünk, persze maximum eljuthatunk a választásokig. Ez az ország békés átmenete szempontjából is fontos, nem egyszerűen MSZMP-érdek, hogy legyen köztársasági elnök, MSZMP-érdek az, hogy MSZMP-tag legyen. Jelen esetben Pozsgay Imre legyen a köztársasági elnök, ez MSZMP-érdek, de itt most nem erről folyik a vita. Árról, hogy legyen-e köztársasági elnök, és legyen-e a nép által választott köztársasági elnök, és ne ijedjünk meg attól, hogy azok, akik a demokráciát reklamálják rajtunk, és állandóan népszavazásért rimánkodnak, ebben a kérdésben érdekes módon sutba dobják a nagy demokráciájukat. Ne ijedjünk meg ettől. Képviseljük bátran és határozottan érdekeinket. Azt szeretném itt hangsúlyozni, hogy az MSZMP válsággal küzdő párt, sok bajunk van. Rokonszenv-indexünk nem magas, de senkinek sem magas a rokonszenv-indexe, napról napra romlik, s a televízió segítségével romlik az alternatív szervezetek renoméja is. Ebben az egyben a televízió indirekt szövetséges. De nem ez a lényeg, ne méricskéljük ezt. Ne induljunk ki abból, bármilyen válsággal küzdünk, hogy mi gyengék vagyunk, mert nem igaz, hogy gyengék vagyunk, mert félnek tőlünk, és joggal félnek tőlünk, mert erőnk van. Persze azzal vádolnak, hogy mi vissza akarunk rendezni, meg erőszakot akarunk alkalmazni. De igazában ők is tudják, hogy erre nem is vagyunk képesek, meg nem is akarjuk, azért erősnek tartják az MSZMP-t. Éljünk az erőnkkel. Azt mondom, hogy küzdjünk továbbra is a korai választásokért. Ebben a kérdésben azonban már megoszlanak a vélemények. Van érv amellett is, hogy később legyen a választás. Azt gondolom, hogy e tekintetben a mi kormányzatunk álláspontját fogadjuk el és támogassuk, és ha ők azt mondják, hogy most legyen mielőbb választás, akkor mi ezt a kormányálláspontot tegyük magunkévá, és mielőbb legyen a választás. Nem biztos, hogy ez sikerül. És a személyes véleményem szerint jogosnak kell elfogadnunk azt a kritikát, amit a Harmadik Oldal mond. Az események szinte spontánul odasodortak minket is, az Ellenzéki Kerekasztalt is, őket tudatosan is, mert ők első pillanattól lebecsülték a Harmadik Oldalt, bizalmatlanok voltak. De minket is odasodortak, hogy túlságosan a velük való egyezkedésre figyeltünk, és a Harmadik Oldalt egy kicsit negligáltuk. Legyünk erre nagyobb figyelemmel. Mi nem hozhatunk döntést a Harmadik Oldal álláspontjára. A Harmadik Oldal maga határozza meg, akkor is, ha ott kommunisták vannak bizonyos számban. Én javaslom, vegyük tudomásul, mint a Harmadik Oldal álláspontját. Mi ne határozzunk abban a kérdésben, hogy a Harmadik Oldal jelölési jogot kér magának a választásokban. Nem tudunk rajta változtatni. Ez egy kutyaszorító, amiben a Harmadik Oldal van, én elismerem. Itt üt vissza az, hogy nem küzdöttünk elegendő erővel, de valószínűleg ha küzdöttünk volna, akkor sem tudtuk volna elfogadtatni a második házat, az önkormányzatok házának a szükségességét. Márpedig önkormányzatok házára meggyőződésem szerint szüksége van egy olyan országnak, amelyik szocialista, amelyik tudatában kell legyen annak, hogy a többpártrendszer szükséges a politikai rendszer jó működéséhez, de a társadalmi érdekeket az összes pártérdekek együttvéve nem tudják teljesen kifejezni, és az önkormányzati érdekek nyomós érdekek. Akkor nem tudtuk elfogadtatni. Azt hitték, és azzal vádoltak minket, hogy vissza akarunk élni ezzel, egy ilyen bizalmatlansági oka is volt ennek. Ez üt vissza. 1499