A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

fel, még a nyugdíjasokban is, akik néhányan még az üzemnél vannak, hol lesz párttag. Mi lesz vele, mert az üzemből elmegy, de nem biztos, hogy a jelzett lakóterületre odaér. Erre választ kellene adni, mert el fogjuk veszíteni az üzemi munkások döntő többségét. Választ kérnek arra, hogy a munkáspárt — mert még az, nevében programjában — bizonyítsa be, hogy mit vállalt fel a munkások, a nagyüzemi munkások s a műszaki értelmiség érdekében. Mert az ún. programnyilatkozatban van egy szó, hogy radikálisan meg kell oldani a humán értelmiség gondjait, bérét, amit én nem ellenzék, de azért arról is szólni kellene, hogy ezzel a nagy tömeggel mi fog történni, aki egyben választó is, a képviselőkkel [sic!] is, a tanácsoknál is és a pártnál is. Erősíteni kellene most ezekben az időszakokban, ezekben a napokban a pártalapszervezetek munkáját. Ebben a vegyes felvágottban nem tudnak eligazodni. Egyik nap ezt hallják, a másik nap azt hallják, és ezen keresztül a lenti vezetők is bizonytalanok, és velük szemben is bizalmatlanná válnak, mert ha egyik nap erősíti ezt, akkor kiderül egy hét múlva, hogy nem is annyira ez az igaz, hanem most már mást kell hirdetni. Engem, mint KB-tagot erősen foglalkoztat és aggaszt, hogy olyan csoportok akarnak minősíteni mint KB-tagot, akik nem is tudják, hogy az ember azon a területen mit csinál, mit dolgozott, vagy éppen ellenkező irányban, mivel tudnak róla néhány dolgot, hogy van egy elve, akkor majd megkezdik mustrálgatni, hogy ezen a kongresszuson érdemes-e indítani, vagy nem érdemes indítani. Ez is elgondolkoztatott. Elgondolkoztat az is, hogy más akarja megmondani, hogy az én 38 éves párttagsági díjamból, ami megfelel egy középszerű kisháznak, mit fog majd csinálni. 0 ne ossza el azt a tagdíjamat, amit én fizettem eddig be. Ossza el azt, amit ő fizetett a saját pártszervezetébe vagy pártjába. Figyelmünkbe ajánlom, elkerülte a figyelmünket és nem találkozom a programiban] a kommunista értelmiségnek azon felhívásával, ami az elmúlt hónapokban közkézen forgott, nagyon sok olyan alapértékeket megőrző, hitelesen visszakereshető pontokat [sic!] találtam benne, amit át kellene venni, át lehetne menteni, lehet politizálni párttagságunk körében vele. Meg kellene gondolni a kongresszusig való készülésnél a címkézések abbahagyását. Senkinek nem tesz jót, csak elmérgesíti a helyzetet. A vezetés egységét árgus szemekkel nézik, sajnos hétről hétre lehet találkozni ellentmondó véleményekkel és más ítéletekkel, ami olykor csak testületekre tartozna. Végül meg kellene azt is gondolni, és már válaszolni kellene, hogy ki kinek a nevében nyilatkozik, és milyen tömeget képvisel. Azért mi mégiscsak közel 800 ezren vagyunk [700 ezren, de lehet hogy már ez sem igaz, mire kimondja az ember], és egy néhány ezres főt képviselő csoport — mely alkalmi csoportokkal dolgozik — kijelenti, hogy a nép nevében, ezeknek a nevében ezt és ezt kéri. Aggodalom tölti el párttagságunkat és engem is a határos szocialista országokkal való kapcsolatunk politikai rendezetlensége, amivel találkozunk is a tv-ben, rádióban, nem tesz jót számunkra, át kellene gondolni, és jó lenne ebben is illetékeseknek nyilatkozni, hogy hogy ítéljük meg. Végül befejezésként, mivel a héten meg kellett élni, hogy a csendes tömeggel szembe kellett nézni. Szeretném hangsúlyozni, hogy ott voltak a párttagok, a párttestületi tagok, a választott vezetők, a vezérigazgatók és mindazok, akiket ez a létbizonytalanság fenyeget.

79 Nagyon szeretném figyelmünkbe ajánlani, hogy még a 1483