A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

demokratikus, toleráns párt legyünk, én ezt tartanám talán belső ügyeinkben a legfontosabbnak. Vitassuk meg a konkrét ügyeket, döntsük el, és a vita, az itt elfoglalt álláspontok és az ezt követő tettek, ne pedig csoportlogika döntse el, hogy mi a reformerség ismérve. Toleranciánkat jellemezze, hogy vállalhassuk tetteinket, lehessen hibázni, s tiszta minősítés után napirendre térni a történtek felett. Úgy tapasztalom, hogy a budapesti küldöttek jórészt így vélekednek, ehhez hasonló módon. S én nem két, hanem talán három részre oszthatónak vélem — legalábbis a küldöttek között — politikai szempontból jelen levő személyeket, három részre, amely az említett gondolkodású többség mellett még két törpe, hangos kisebbséget is magában foglal. Kedves Elvtársak! Engedjék meg, hogy néhány konkrét kérdésről szóljak, és javaslatot tegyek a Központi Bizottságnak arra, hogy a tárgyaló delegáció mandátumában milyen tartalmi kérdéseket fogalmazzon meg. Kérem, hogy ezeket majd vitassák meg, és foglaljanak állást benne. Az első kérdés, amit javasolnék: a megállapodások, a háromoldalú tárgyalásokon születő megállapodások időbeli érvényességének a kérdése. Erről tudomásom szerint az eddigiekben nem esett szó. Én azonban felvetném, hogy mi csak a választásokig érvényes kompromisszumokat kötünk — tudomásom szerint —, s az, hogy a választások után mi lesz, az jelenleg nem témája a háromoldalú tárgyalásoknak. Gondoljuk végig, mi toleráns kompromisszumra törekedve, megegyezésre törekvő álláspontot tettünk magunkévá, mellyel én maximálisan egyetértek, de van-e garanciánk arra, hogy mindazok a kivívott megállapodások és kompromisszumok, melyeknek természetüknél fogva érvényessége túl kellene hogy mutasson az első választásokon, érvényben lesznek-e a választásokat követően. Engedjék meg, hogy egy abszolút szélsőséges szituációt hozzak fel példának, feltételezve például azt, hogy mondjuk kétharmados többséget szerez az ellenzék a parlamentben. A választások másnapján, vagy a parlament összeülésének másnapján azonnal alkotmánymódosítás keretében eltörölheti a köztársasági elnöki intézményt és az összes megállapodást, amit eddig kötöttünk. Tisztában vagyok azzal, hogy egy leendő parlamentet ma jogi eszközökkel előre elkötelezni, bizonyos szabályok betartatásával nem lehet. De azt hiszem, lenne annak politikai súlya, ha a háromoldalú tárgyalásokon részt vevő felek deklarálnák, ugyanúgy mint ahogy a tárgyalások megkezdésekor deklarálták, hogy saját politikai súlyukkal mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a közös megegyezéssel született megállapodások egy meghatározott ideig, bárhogy is alakuljanak az erőviszonyok, tehát ez minket is kötelezne, érvényben maradjanak, s esetleges parlamenti többségét ne használhassa föl a már született kompromisszumok felrúgására egyetlen fél sem. Ennek konkrétan meg lehetne határozni az időhorizontját, mondjuk egy választási ciklus például. Következő konkrét ügy, amihez szólni szeretnék, ez a párt a munkahelyeken. Én úgy gondolom, hogy ennek a témának a kapcsán különböző ügyek keverednek. Azt hiszem, külön kellene választanunk azt, hogy a párt belső logikája szerint hol, hogyan és milyen szervezeti egységekben látja legcélszerűbbnek és ésszerűbbnek azt, hogy politikai tevékenységét kifejtse. Ebben lehet választási szempontokat, minden egyéb mozgalmi szempontot is érvényesíteni. Ez egy ügy. Egy másik ügy, hogy mit mond ki a törvény, megint csak szélső értéket kell példának mondanom, hiszen a jogszabályban, ha benne van valami, akkor az már értelmezés kérdése, ha belefér, akkor sok mindent lehet ennek alapján csinálni. Ké1474