A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

GRÓSZ KÁROLY elvtárs: Köszönöm. Fejti elvtárs, tessék parancsolni. FEJTI GYÖRGY elvtárs: Egy ponton szeretnék a Pozsgay Imre által elmondottakhoz kiegészítést tenni, előrebocsátva azt, hogy nagyon tárgyilagosan és nagyon pontosan interpretálta a tárgyalások állását. Ez a pont pedig a következő: meg lehet-e, meg kell-e állapodni a háromoldalú tárgyalások minden napirenden lévő kérdésében? Én magam is azon az állásponton vagyok, azért ültünk le az asztalhoz, hogy megállapodjunk. S mindent, ami ésszerű, meg kell tenni ennek érdekében, és egyértelműen bizonyítani kell a tárgyaló partnerek előtt, de főleg a közvélemény előtt, hogy ha a tárgyalások megszakadnak, az nem a mi hibánkból következik be. Ugyanakkor nekem az a személyes tapasztalatom, hogy nem lehet megállapodni minden kérdésben, és ezt nem kell nagyon tragikusan felfogni. Tudniillik hamis az a beállítása a tárgyalásoknak, amire természetesen az ellenzék tesz eléggé sikeres kísérleteket, hogy itt vagy minden kérdésben megállapodás van, amit én képtelenségnek tartok, hiszen ezzel a túszává válnánk a két tárgyaló partnernek, vagy pedig felrobbannak a tárgyalások, és a konfrontáció útjára lépünk. Ez egy hamis beállítás, és hamisak azok a hivatkozások, amelyek az alapmegállapodást így értelmezik, hogy ez a két véglet jöhet csak létre. Van közbeeső megoldás, és ez a közbeeső megoldás úgy szól, hogy minél több kérdésben konszenzusra kell jutni, megállapodásra kell jutni, ahol pedig ez nem lehetséges, és nem azért nem lehetséges, mert rossz a tárgyalási technikánk, vagy nem vagyunk eléggé rugalmasak, hanem azért, mert olyan mértékben állnak messze egymástól az érdekek és nézetkülönbségek, hogy ezek áthidalhatatlanok — látok ilyen pontokat a tárgyaláson —, akkor a megállapodás szellemében a nézetkülönbségek rögzítése mellett a kérdést döntésre a parlament asztalára kell letenni. Hangsúlyozom: nem kívánatos az, hogy túl sok ponton nyúljunk ehhez a gyakorlathoz. De nem kizárt, hogy ez bizonyos pontokon elkerülhetetlenné válik, és ezt teljesen természetesnek, a mai belpolitikai helyzetből következőnek és nem pedig egy rugalmatlan tárgyalási magatartásnak kell tekinteni. Fordulópont ebben ott van, miután egy ilyen helyzet előáll, nyilván újabb flottatüntetés lesz, nyilván az MSZMP-re fognak két kézzel mutogatni, frakciókra fognak hivatkozni, erőviszony áttolódására, és hadd ne soroljam, hiszen néhány üyen krízist vagy műkrízist megértünk már, hogy a sajtó ezeket a dolgokat hogyan interpretálja. Tárgyilagosan interpretálja-e, vagy pedig úgy interpretálja, hogy a közvélemény, a hazai is, és a nemzetközi is ránk fog ujjal mutogatni. Tehát ebben rendkívül fontos a tárgyilagos tájékoztatás, illetve az, hogy a mi álláspontunk az kristálytiszta legyen, és lehetőleg egységesen álljunk egy, a tárgyalásokat lezáró álláspont mögött. GRÓSZ KÁROLY elvtárs: Köszönöm szépen. Kilényi elvtárs következik. Tessék, parancsolj. KILENYI GÉZA elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Nagyon röviden. Mórocz elvtárs kérdésfelvetése teljesen jogos. Úgy hangzott a kérdés, mi a garancia arra, hogy az Alkotmányba szakszerű szöveg kerüljön. Az, ami a bevezetőben elhangzott, hogy a tárgyalások után kezdődik egy új kodifikációs folyamat, amikor a tárgyalások eredményét a kodifikátorok áttekintik, a kormány elé terjesztik, és az Országgyűlés elé terjesztik. Szeretném az igen tisztelt Központi Bizottság figyelmét felhívni, hogy a kikül1443