A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)
is, különböző informális, nem szabályozott és nem intézményesített utakon folyamatos tárgyalásban vagyunk az ellenzék képviselőivel, tehát nem csak az történik, ami a nyilvánosság előtt a tárgyalóasztalnál zajlik. A megosztottságról, a belső vitákról és egyéb körülményekről elég gyakran és elég részletes információink vannak. Legutóbb az Ellenzéki Kerekasztal például éppen az Alkotmány és a köztársasági elnöki intézmény dolgában tízórás szakadatlan vitát folytatott, és ugyan egyeztetett álláspontot adtak elő, de pontosan tudjuk, hogy nincs köztük sem megállapodás. Tehát ez még ebben a kérdésben is ad bizonyos tárgyalási lehetőségeket. Úgy vélem, hogy megvan a lehetőségünk a belső tájékozódásra, kihasználni a köztük és a bent lévő megosztottságot. A tárgyalás perspektíváját illetően ugyan megoszlanak a vélemények. Én úgy vélem, hogy politikai hasznunk lenne a megállapodásból, és még van reális lehetőség az ilyen megállapodásra köztünk. Hiszen azért az számunkra is csábító, hogy ha kiegyezünk a szerintük fenyegető büntetőeljárás dolgában, kiegyezünk a választási törvényben, valamint a párttörvényben, akkor a tárgyalások felborulásával esetleg elveszthetik ezt a kiegyezést. Éppen ezért taktikai megfontolásból is azt kérem, hogy az itt előadott döntési alternatívák ne kerüljenek az ellenzék elé. Ez a Központi Bizottságnak szóló információ volt. Mert például, ha megsejtik azt, hogy mi a már elért eredményeket tudomásul vesszük az új törvényhozási szakaszban, függetlenül attól, hogy lesz-e a többiben megállapodás, akkor ez őket teljesen kielégíti és kész. Szinte befejezettnek tekinthetik a tárgyalást és így tovább. Ezeket a megfontolásokat és összefüggéseket szerettem volna megemlíteni, és akkor még annyit: a tárgyalások környezete is olyan, hogy bizonyos jószolgálati [sic!] és a nyilvánosságban lezajló vagy előforduló atrocitások dolgát is megtárgyaljuk a tárgyalóasztalnál. Ilyen ügyekben elég éles és kíméletlen szemrehányásokat teszünk egymásnak, de ez is benne van a légkörben. Én így látom. Tétényi elvtárs a párttag képviselőkkel folytatott eszmecsere tapasztalatairól kérdezett. A vitában természetesen minden tárgyalási téma szóba került, még a pártszervezetek dolga is. Bár ott érthetően helyzetünkből adódóan nem ez volt a fő téma, hanem a legitimitás és a visszahívások, és hogy a saját párt igazán mögöttük áll-e abban a küzdelemben, amit a választókerületükben folytatnak. Ezzel kapcsolatban szeretném elmondani, hogy a legitimitás kérdésében elmondtam már az álláspontomat. Ezt erősítettük meg a képviselők számára is. A visszahívások 42 dolgában pedig elítéljük [sic!]. Függetlenül attól, hogy ezt a törvény biztosítja, ennek ideológiai alapjait éppen mi teremtettük meg. Aktuálpolitikaüag egy inkorrekt lépés az ellenzék részéről, hogy ezt szorgalmazza. Ezt ugyanolyan súllyal és követeléssel fölvethetjük a soron lévő tárgyaláson éppen az ellenzéknek, mint ahogy ők észrevételeket tettek az MSZMP környékén mutatkozó — szerintük mutatkozó — magatartásbeli problémákban. Tehát elítéljük a visszahívást, és a pártszervezetektől, a párt tagjaitól azt kérjük, hogy támogassák képviselőiket a választókerületben, amikor ilyen akciók jönnek. Hát ez a tárgyaló küldöttség hatáskörén kívül állt. Nekünk ám ebben van álláspontunk és véleményünk. Végül még annyit, hogy természetesen rendkívül foglalkoztatta a képviselőket, éppen a legitimitással összefüggésben, hogy mi lesz a konkrét előterjesztés a szeptemberi ülésszakon. Mi a várhatót jeleztük. A párttörvényben itt az élére állított kérdés, amit itt előadtam. Apróbb jellegű problémákban van még vita, de ott a megállapodás elérhető, például abban, hogy katonák, rendőrök, tehát a fegyveres 1439