A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

lasztás útján, és minél előbb, az országgyűlési választásokat is megelőzve. E kérdésben az ellenzék jelenleg hajthatatlannak mutatkozik, és itt tér vissza az az állásfoglalási kötelezettségünk, ha ebben nem születik megállapodás, vagyis az ellenzék kitart amellett, hogy csak az új parlament megválasztása után és parlamenti úton lehessen választani köztársasági elnököt, akkor alig van remény arra, hogy az MSZMP ebből bármit is profitálhat, tehát ezen a ponton nem lehet kompromisszumot kötni. További tárgyalásokra van szükség, meg egy állásfoglalásra, hogy mi legyen a politikai helyzet kezelésével, ha ebben nem jön létre megállapodás. A másik, az Alkotmánybíróság dolga. Ezt is a garanciális intézmények között számon tartva, mi azt javasoltuk, hogy már most és teljes kinevezési körrel jöjjön létre az Alkotmánybíróság, ebből a jelenlegi tárgyalási pozícióban annyit engedtünk, hogy most, de nem teljes kinevezési körrel, hanem csak annyi bírói helyet betöltve, amennyi a kezdeti működéshez szükséges, majd betöltve az összes helyet az új parlament által. Ez nekünk is elfogadható, talán az ellenzék számára is, még ez további tárgyalások dolga. Annyit azonban szeretnék ehhez hozzátenni, hogy itt már egy politikai paradoxon mutatkozik, hiszen egy előbbi törvénytervezetnél kimondták azt, hogy bírák semmilyen párt tagjai nem lesznek a jövőben, így tehát ők a maguk politikai preferenciáit kívánják a jelöltjeiken keresztül nyilvánvalóan érvényesíteni. Ezek a leglényegesebb tárgyalási pontok és fordulók, amelyekről a Központi Bizottságot a küldöttség tartozott tájékoztatni, és az említett kérdésekben álláspontját, döntését kérni, még egyszer megemlítve, hogy a törvényes döntés a legitim magyar Országgyűlésre tartozik, a politikai előkészületek akkor igazán eredményesek, ha a politikai megegyezés a három oldalon született. Közös konszenzusban született megegyezés kifejezi a politikai törekvéseinkkel egybevető [sic!], egybehangzó álláspontot, és ezt a kormány is, meg a törvényhozás is elfogadhatónak találja. Tehát itt további politikai együttműködésre van szükség. És végül annyit a tisztelt Központi Bizottságnak a küldöttség nevében is elmondani [sic!], hogy meghatalmazásunk szerint és a Központi Bizottság jóváhagyásával kívánjuk folytatni a tárgyalásokon való részvételt, amely tárgyalási, lélektani feltételek között és egy zárt rendszerben folyik. Az egy más kérdés, hogy mi történik a tárgyalóasztalokon kívül, és hogyan kell ezt a kettőt összekötni, és politikai helyzetet teremteni, nekünk tetsző politikai helyzetet. Úgy hiszem, ha eredményes tárgyalásokkal zárjuk az egyezkedést, az növeli az MSZMP esélyeit az eljövendő választásokon. Köszönöm szépen. NYERS REZSŐ elvtárs: Köszönöm. Kérem, most kérdéseket lehet feltenni az előadói beszédekkel és egyáltalán a napirenddel kapcsolatban. Megkérdezem, kinek van kérdése. Hoós elvtárs. HOÓS JÁNOS elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Lényegében egy kérdésem lenne. Kapcsolódik Pozsgay elvtárs utolsó mondatához [sic!], ami arra utalt, hogy az Országgyűlés mint legitim intézmény hagyja jóvá ezeket a sarkalatos törvényeket. Kérdésem: ebből következően, ki kell-e, illetve lehet-e, vagy célszerű-e kizárni végső soron a népszavazásnak mint eszköznek az alkalmazását a legitim törvények, illetőleg a sarkalatos legitim törvények jóváhagyásához; nem zárható ki egy olyan lehetőség, hogy gyakorlatilag csak egy népszavazással lehet létrehozni azt a szükséges törvényes keretet, ami alapján ez a bizonyos békés átmenet biztosítható? Tehát a kérdésem arra irányul — Pozsgay elvtárs ezt talán jobban körüljárná —, 1431