A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)
ti élete, a többpártrendszerbe való bekapcsolódása szempontjából előnyösebb lenne elfogadni azt az álláspontot, mely szerint létezhetnek üzemi, munkahelyi és egyéb pártszervezetek, de az üzem, intézmény falain kívül, mert ennek ellenkező következménye, hogy valamennyi párt számára biztosítani kell az üzemekben, intézményekben való jelenlétet és működést, és a gazdasági, intézményi tevékenység szempontjából kérem mérlegelni azt is, hogy ez milyen következményekkel járhat a termelési, működési és egyéb folyamatokra a jövőben, hiszen a demokratikus jogállam alkotmányos keretei között már nem csak az MSZMP-t illeti meg a jog, ha ilyen döntés születik. Végül, röviden most már csak, de rendkívül szerteágazó és konkrét kérdésekről van szó, így is csak a főbb összefüggések említésére szorítkozom. Ez az alkotmánymódosítással összefüggő kérdések köre. E tekintetben bizonyos előrehaladás mutatkozik, de még mindig éppen alapvető kérdésekben nagyon kategorikus és elutasító az ellenzék álláspontja. Milyen intézményeket érint ez a módosítás? Mindenekelőtt az állam és társadalom jellegének megítélése, annak kérdése, hogy milyen rendszernek tekintjük azt, amelyben élünk. Az ellenzék követelése az, hogy erre való mindenfajta utalás kerüljön ki az Alkotmányból. Lényegében így fogalmazom: mindenféle utalás kerüljön ki az Alkotmányból, és politikai küzdelmek és társadalmi haladás eredménye, következménye legyen, hogy egy társadalom hogyan rendezkedik be, hogyan él, mit tart saját maga által elismerhetőnek. Ebből a szempontból bizonyos kompromisszumot lehetett tenni, egy dologban nincs kompromisszumra lehetőség. Az MSZMP küldöttsége azt az álláspontot képviseli, hogy a szocialista, a demokratikus szocialista jelzőnek benne kell lennie az Alkotmányban, de minden társadalmi-politikai viszonyra utaló részt a rendelkezési részekből ki kell venni, mert ebben érzi az ellenzék azt a fenyegetést, esetleg gondolkodó [sicl] pártot hoz létre, azt szocializmus címén az alkotmány törvényeinek alkalmazói megszüntethetik és betilthatják. A másik, most már az intézményeket érintő kérdés a köztársasági elnöki intézmény. Erről megvan az ismert álláspontja a Központi Bizottságnak, s az a döntése, az a véleménye, amit korábban kialakított, hogy erre az intézményre szükség van, egy úgynevezett középerős, törvényekkel ellenőrzött és korlátozott hatalmú köztársasági elnöki intézményre ahhoz, hogy az átmenet békés jellegét biztosítani lehessen, és ennek az átmenetnek a hatalommegosztás intézményei között a köztársasági elnöki intézmény egyik talpköve. Az ellenzék propagandája ez ügyben ismeretes, hogy ez nem más, mint egy politikai trükk az MSZMP részéről saját hatalmának átmentésére, és ezért az eredeti kiinduló álláspontjuk az volt, hogy egyáltalán ezt a jogi intézményt nem is szabad megemlíteni, és nem is szabad bevenni az alkotmánymódosításba; később ebben mutattak előrehaladást, míg végül a legutóbbi tárgyalási szakaszban az Ellenzéki Kerekasztal előterjesztett egy variációt, amely szerint a magyar közjog előzményeiből is kiindulva, az 1946-os első törvény legyen az iránymutató, az 1946-os köztársaság, mely történelmileg kapcsolódik az 1918-as köztársasághoz és az 1848—1849-es köztársasági szemléletű hagyományokhoz is. Ez lényegében természetesen kodifikációs és mélyreható alkotmányos szempontú munka alapján, politikaüag elfogadható tartalmakat hordoz, de épp a leglényegesebb kérdésekben nem hajlandók előrelépést biztosítani. Az egyik, hogy a köztársasági elnököt ki válassza meg. Az MSZMP álláspontja, hogy a nép válassza meg, népszavazás, tehát egyenes választás útján, közvetlen vá1430