A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

A hazai pártközvélemény egy része azonban még nem érti, vagy nem fogadja el a párt valláshoz való viszonyának változási irányát. Egyesek adminisztratív intézkedésektől várják a növekvő vallásosság visszaszorítását, mások megszüntetnék az állam és az egyházak együttműködését, az egyházaknak nyújtott támogatást.

35

. Párttagjaink között sokan ma is abban látják a marxista világnézet terjesztésének gyakorlati teendőit, hogy harcolni kell a vallásos világnézet terjedése, az egyházak ellen. Másrészt ma is vannak a pártban vallásos emberek, akik nem tudtak, vagy nem akartak teljes mértékben szakítani vallásos hitükkel. Meggyőződésüket eddig elhallgatni kényszerültek, vallásukat titokban gyakorolták, és ez lelkissmereti konfliktusokat okozott nekik. Mindez megkérdőjelezi az MSZMP-ben eddig érvényben lévő, a korábbi gyakorlat alapján kialakult szabályozást, s felveti a párton belüli lelkiismereti szabadság biztosításának szükségességét. Eddig a párt hivatalos előírásai szerint akkor sem lehettek vallásos emberek az MSZMP tagjai, ha elfogadták annak társadalmi céljait és tettek is azok megvalósításárt. Ez az elv a jelenlegi politikai viszonyok között értelmetlen és tarthatatlan. A párthoz való tartozásnak nem lehet alapvető szempontja az, hogy az MSZMP céljaival egyetértő állampolgár minden világnézeti kérdésben is azonosuljon a párttal, tehát ne legyen például vallásos. A párttagság kritériumait a politika szférájában célszerű meghatározni. Javaslom: a Központi Bizottság a fentiek szellemében úgy foglaljon állást e nagy horderejű kérdésben, hogy a pártnak tagja lehessen minden olyan magyar állampolgár — világnézeti felfogástól függetlenül —, aki programjával, politikájával egyetért, és kész annak valóra váltásáért tevékenykedni. így a világnézeti meggyőződés a párton belül is a tagok magánügyévé válik, és ez természetesen azt is jelenti, hogy semmiféle megkülönböztetést, diszkriminációt nem lehet alkalmazni a párton belül a vallásos meggyőződésű tagokkal szemben. Összegzésül: a párt vallás- és egyházpolitikáját összhangba hozza a lelkiismereti és vallásszabadság egyetemes emberi jogával, amelyet politikai meggondolások érvényesítésével nem kíván korlátozni. Számot vet azzal, hogy a vallás, az egyházak létezése nem hatalmi, nem politikai kérdés, hanem a modern társadalom világnézeti, eszmei sokszínűségének egyik tényezője. Alapvető jelentőségű, maradandó eleme a fordulatnak az állam és az egyház tényleges, teljes szétválasztása. Ezen alkotmányos alapelv maradéktalan megvalósítása azt is jelenti, hogy az egyházak nem gyakorolnak, és nem gyakorolhatnak állami, közhatalmi funkciókat: az állam pedig elismeri autonómiájukat, függetlenségüket, és nem avatkozik be belső ügyeibe. Nem tartható az ellenőrzés, a korlátozás, a beavatkozás elavult koncepciója, szükség van arra, hogy valóban létrejöhessen a vallási közösségek belső autonómiája. Fontosnak tartjuk azonban, hogy az állam és az egyházak között fennmaradjon a haza javát szolgáló együttműködés. Ez felel meg azoknak az elveknek is, amelyek az alkotmányozás alapjait képezik. A párt valláshoz és egyházakhoz fűződő viszonyát világosan és egyértelműen el kell határolni az állami szervek egyházpolitikai tevékenységétől, ugyanakkor törekedni kell arra, hogy az MSZMP és az egyházak között közvetlen és élő kapcsolat, új típusú párbeszéd bontakozzon ki — amint erre sok kezdeményezés már ma is utal. A létrejövő demokratikus politikai rendszerben a valóban önálló és független egyházakkal a társadalomért, a nemzetért viselt közös felelősség, a kölcsönösen el1339