A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

fogadható erkölcsi és politikai értékek alapján szándékozunk új együttműködést, ki merem mondani, ha lehetséges, szövetséget kötni. Szükségesnek tartom megerősíteni, hogy fel kívánunk lépni az egyházak társadalmi megítélését leegyszerűsítő, idejétmúlt nézetekkel szemben. A magyarországi egyházak eddig is kezdeményezőén vettek részt a szociális gondok enyhítésében, a családvédelemben, a kulturális értékek ápolásában, a fiatalok társadalmi beilleszkedésének segítésében. A társadalmi-gazdasági válságból való kiút megtalálása, a közösen vállalható társadalmi célok kimunkálása és megvalósítása érdekében partneri viszonyon nyugvó párbeszédet és együttműködését akarunk a vallásos emberekkel és az egyházakkal. Célunk az, hogy pártunknak a vallásos emberekhez való viszonya, az egyházakkal való kapcsolata továbbra is stabilizáló tényező legyen a társadalomban. Az egyházak és az MSZMP közötti kiegyensúlyozott kapcsolat érdekében feltétlenül folytatjuk a rendszeres, magasabb szintű megbeszélések gyakorlatát. Hosszabb idő óta megvalósult a vallásos emberek és a marxisták közötti elméleti dialógus, amelyet nagy nemzetközi érdeklődés és elismerés övez. Ezt a gyakorlatot tovább folytatjuk. Saját tudományos intézményünkben kezdeményezzük önálló munkaközösség létrejöttét, amely lehetővé teszi az MSZMP KB számára az egyházakkal való kapcsolatok differenciált értékelését és szervezését. Elengedhetetlen elméleti, kutatási feladat az elmúlt több mint négy évtized hazai egyháztörténetének objektív, egyházi és világi egyháztörténészek között elvi konszenzust teremtő feldolgozása. Kedves Elvtársak! Az 1988. májusi pártértekezlet állásfoglalása alapján az MSZMP Politikai Bizottsága kezdeményezte a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény megalkotását és megfogalmazta azokat az elveket, amelyeket e törvényalkotásban érvényre juttatni kíván.

36 A lelkiismereti és vallásszabadságról szóló leendő törvény igen lényeges emberi jog biztosítását szolgálja, az embernek azt az alanyi jogát, hogy világnézeti meggyőződését, vallását lelkiismerete szerint szabadon megválaszthassa és gyakorolhassa. A törvény akkor éri el célját, ha konszenzust tud teremteni — a kölcsönös tolerancia és humánum egyetemes értékei alapján — a különböző világnézetű állampolgárok között. Az új törvény feladata, hogy világos, áttekinthető, minden természetes és jogi személyre kötelező szabályozást teremtsen, egyben szüntessen meg minden olyan alacsonyabb szintű és részleges szabályozást, ami a múlt — egyes esetekben még a múlt század — örökségeként csorbítja a megkülönböztetés tilalmának elvét, illetőleg fenntartja az állam beavatkozásának lehetőségét az egyházak életébe. A törvény szemléleti és gyakorlati fordulópontot jelent az állam és egyház viszonyában. Elismeri az egyházak jogi személyiségét és autonómiáját, annak minden következményével együtt. A demokratizálódás társadalmi folyamatával összhangban új, egyenjogú partneri viszony kialakítását teszi lehetővé. Befejezésül arra a javaslatra hívom fel a figyelmet, amelyet a kiküldött anyag 8. pontja fogalmaz meg: a lelkiismereti szabadság és a vallás szabad gyakorlásának joga nem terjedhet ki az alkotmányos kötelességek teljesítése alóli mentességre, s hogy világnézete, így vallásos hite miatt senkit semmiféle hátrány nem érhet, és semmiféle előny nem illet meg. Meggyőződésem, hogy az előterjesztés és a napirend vitája akkor töltheti be szerepét, ha hozzájárul a párt kongresszusi mondanivalójának kialakításához és választási programjához. Bízom abban, hogy a Központi Bizottság állásfoglalása 1340