A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

gyakorlat alakítására, változtatására vonatkozó célok megfogalmazásában és az ezeket érvényesítő gyakorlat kialakításában a vallás és a marxizmus egymást nem minden vonatkozásban kizáró eszmerendszerek. A végső világnézeti tételek antagonizmusa ellenére szoros politikai együttműködés, sőt szövetség alakulhat ki a különböző világnézetet valló állampolgárok között. A valláskutatás új eredményei is felvetik a marxizmus és a vallás viszonyának tudományos igényű újragondolását. Az MSZMP új vallás- és egyházpolitikájának kialakításánál figyelemmel kell lennünk arra is, hogy társadalmunkban kibontakozóban van a gazdasági és politikai pluralizmus, amelynek működési feltételeit a többpártrendszer keretei között, az emberi szabadságjogok következetes érvényesítésével kívánjuk megteremteni. Olyan vallás- és egyházpolitikát kell tehát folytatnunk, amely előmozdítja társadalmunk progresszív erőinek összefogását, bizalmat kelthet az MSZMP iránt azok körében is, akik nem vallják magukénak az általunk képviselt világnézetet, de rokonszenveznek pártunk társadalmi-politikai programjával. Kedves Elvtársak! Alapjaiban kiegyensúlyozott, eredményes egyházpolitikai gyakorlatot eredményező évtizedek után jutottunk el a korszakváltás küszöbére. A múlt tapasztalataihoz tartoznak azonban azok a téves elméleti és politikai döntések is, amelyek a párt egyházhoz és valláshoz való viszonyának következetlenségeiből adódtak. Felhalmozódtak azok a problémák is, amelyek megoldására a „kislépések" politikája már nem volt képes. Az állam és az egyházak közötti együttműködés javulása ellenére tovább élt a bürokratikus állami szabályozás számos eleme, és teljesen szükségtelenül fennmaradt az állam beavatkozása az egyházak belső életébe, például az egyházi vezetők kinevezése esetében. Pártunkban még mindig léteznek az úgynevezett „harcos ateizmus" hagyományai, ami sok esetben indokolatlan merevséget, elzárkózást eredményez. Részben emiatt még akadozik a párbeszéd. A pártszervek helyi képviselői gyakran felkészületlenek a párbeszédre, esetenként pedig — az általuk észlelt negatív jelenségek miatt — a papok zárkóznak el az együttműködéstől. A teljesség igénye nélkül való felsorolás is jelzi, hogy a „fontolva haladás" korábbi politikája ma már nem elég, nem felel meg az átfogó politikai modellváltás követelményeinek. Az MSZMP eddigi politikai gyakorlatának értékeire építve ezért az egyházhoz és a valláshoz való viszonyunk gyökeres újragondolására van szükség. Nem politikai, taktikai manőverről van tehát szó, hanem olyan átfogó fordulatról, amelyet az elmúlt évtizedek fejlődése megalapozott. A változás politikai tartalma voltaképpen egyszerűen megfogalmazható: a lelkiismereti és vallásszabadság következetes érvényesítését akarjuk. Ennek kell — egyebek között — áthatni az új Alkotmányt, az új törvényi szabályozást és az MSZMP gyakorlati politikáját. A fordulat érvényesítéséhez az MSZMP-nek egyszerre kell változtatnia a valláshoz való viszonyán a párt belső életében, valamint az állam és az egyház viszonyáról vallott felfogásán. Az MSZMP elismeri mindazokat az erkölcsi, kulturális értékeket, amelyeket a vallási eszmerendszer, az egyházak, a vallásos emberek alakítottak ki, és képviselnek a mai magyar társadalomban. Az MSZMP természetesen nem mondhat le világnézeti autonómiájáról, de a társadalmi progressziót vállaló vallásos embereket, egyházi személyiségeket, egyházakat fontos partnereinek tekinti. 1338