A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

sul veszik a fennálló társadalmi és politikai viszonyokat. Az egyházak politikai magatartásában bekövetkezett változásokkal összhangban fokozatosan növelhették szerepüket a társadalompolitikai célok megvalósításában, a szociális gondok enyhítésében, a kulturális értékek ápolásában, a műemlékvédelemben és más társadalmilag fontos feladatok megoldásában. Az egyházak vezetői vallásos hitükből fakadó meggyőződésükből síkraszálltak a béke megőrzése, a kölcsönös bizalom erősítése, a különböző társadalmi berendezkedésű országok közötti sokoldalú kapcsolatok fejlesztése, a nemzeti kisebbségek védelme, az emberi jogok érvényesítése mellett. Megerősödtek kapcsolataik az egyházi világszervezetekkel és a külföldön élő magyarság egyházi képviselőivel. Hazánk az utóbbi években nagy jelentőségű egyházi világkonferenciák színhelye volt.

34 Mindez értékes hozzájárulást jelentett a Magyar Népköztársaság békés külpolitikai törekvéseihez. Egyre aktívabbá vált az egyházak hitéleti és szociális tevékenysége. A társadalmi kihívásokra válaszolva nagyobb figyelmet fordítanak a nincstelenséggel küszködő családokra és a társadalmi beilleszkedés fokozódó nehézségeivel szembekerülő fiatalokra. Mind fontosabbá válik az egyházak jószolgálati tevékenysége, s ez számos gyakorlati lépést eredményez. Erőfeszítéseket tesznek a hitoktatás és általában az oktatás fejlesztéséért. Bővül kultúraközvetítő szerepük és tevékenységük. Növekvő hatást gyakorolnak a társadalom művelődésére: több lelkészségben szerveznek művészeti csoportokat, kirándulásokat, táborozásokat. A lelkipásztori munkában érvényesül a személyes gondoskodás igénye, a korszerű lelkészi módszerek meghonosítása. Különösen fontossá vált a mi számunkra a hivatás, a munka etikájának képviselete, a globális problémák etikai megközelítése. Egyre határozottabban fogalmazzák meg a nemzet iránti erkölcsi felelősséget. Az MSZMP egyházpolitikájának megvalósítása során a párt-, állami és társadalmi szervezetek vezetői rendszeres eszmecserét folytattak egyházi személyekkel társadalompolitikai céljaink megértetéséért és elfogadtatásáért. Az MSZMP ösztönzésére kibontakozó tudományos kutatómunka elősegítette az elméleti dialógus létrejöttét és kiszélesedését. A marxista valláskutatók feltárták, hogy az elmúlt évtizedekben a marxizmus értelmezésében és magyarázatában torzulások következtek be. A marxizmus elméletét hosszú ideig úgy fejtettük ki, mintha annak egyik legfontosabb összetevője az ateizmus volna. Elkerülte figyelmünket, hogy az ateizmusra szűkített értelmezés elfedi az elmélet valóságos tartalmi jegyeit. Az a hamis képzet keletkezett, mintha a marxizmus lényege kimerülne a vallási tanítások tagadásával, s mintha maga is csupán valamiféle vallás volna. Természetesen nem tekinthetünk el attól, hogy a marxizmus a természet és a társadalom lényegét és törvényszerűségeit magában a természetben és a társadalomban benne lévőnek, abból megismerhetőnek fogja föl. A vallások és a marxizmus között tehát tagadhatatlanul fönnállnak világnézeti különbségek, ugyanakkor egyik eszmerendszer sem szűkíthető le a kétségtelenül ellentétes világnézeti kiinduló- és végpontokra. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a marxista, ateista, valamint a vallásos eszmerendszerek sokrétűen összetettek. A meglévő különbségek mellett olyan közös mozzanataik is vannak, amelyekben közel kerülhetnek egymáshoz, vagy amelyek jórészt egybeesnek. Ilyennek tekinthetjük — a teljesség igénye nélkül — például a társadalmi igazságosságra vonatkozó tételek jelentős részét, a hétköznapi életben eligazodást nyújtó erkölcsi értékeket, a humanizmus gondolatkörét, vagy a család szerepével összefüggő álláspontokat. Éppen ezért a társadalmi 1337