A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

meg, akkor a párt sorainak az összerendezése a feladatunk, márpedig a napokban, hetekben mást tapasztalok. Én azt tapasztalom, elvtársak, hogy olvad a párt, még egyben van, de azért csöpög, és nem is annyira a szakadás kérdése izgat, hanem az, hogy nagyon sok ember olyan kérdéseket tesz fel, hogy hogy lehetne azt megoldani, hogy tisztességgel tudjon kilépni az MSZMP-ből, mert nem látja a zászlót, és nem tudja, hogy hova kell fölsorakozni; aztán olyat is, hogy kijelenti, ha kettészakad a párt, akkor ő ugyan egyikbe sem fog belépni, a kettészakadást bizonyos formában körül is határolja. Tehát valahogy el kellene kerülni ezt a további olvadást. A másik dolog, ami engem foglalkoztat, a tapasztalat egy bizonyos körre terjed persze ki. Az az érzésem, kedves elvtársak, hogy a nép — nem a nagy szóhasználat, hanem a körülhatárolás miatt mondom — egész más dologgal kezd el foglalkozni már ezekben a hónapokban, mint amiről mi itt beszélgetünk. Sokkalta inkább a napi léte foglalkoztatja, nem úgy, hogy kenyér legyen természetesen, hiszen ennél jobb a lehetősége, a napi léte, hogy hogy lehetne a biztonságát megerősíteni, meg az őt körülvevő társadalom működőképes lesz-e, és tudja-e szolgálni, nem akarom most ezeknek a részleteit kibontani. Na most, ha ilyen jelenségek vannak, akkor ez a kongresszus, és ha igaz, ez a parlamenti választás, mint fontos cél egyes javasolt elemeknek a mérlegelését mindenképpen szükségessé teszi, mindenekelőtt a napirendeknél. Én azt gondolom, hogy ez is stílusjegy lenne, hogy [a javasolt napirendek közötti az 1988. májusi országos pártértekezlet óta végzett munka helyett, ami persze egy beszámolónak úgyis az eleme, a politikai helyzettel, állapotokkal és a teendőkkel kellene foglalkozni. Valóságos kérdéseket elővéve, és azokra tehetségünktől függően választ is adni. Itt van a másik javasolt napirend: a párt programnyilatkozata. Ez feltétlen szükséges, hiszen egy kommunista pártnál az, hogy perspektívában gondolkodjék, az elengedhetetlen, de ha előttünk van egy választás, és végre el kellene már dönteni, hogy mit akarunk a választással, akkor a programnyilatkozat mellett, vagy abban, vagy részeként feltétlenül kell egy választási program, politikai program és egyéb, mert maga az időtáv itt másképpen jelenik meg, mint amit a programnyilatkozatok műfajáról mi megszoktunk. A harmadik napirend számomra az előbb mondottak szerint azért bizonyos értelemben mérlegelendő. A Szervezeti Szabályzat. Végigolvastam nemegyszer, s magam még több pontjának az értelmezésénél tartok. Ha itt az MSZMP egységét kell fontos célként megjelölni a kongresszusunkon — mondom az egy hónap gondolkodási idő miatt —, én még meg merem fogalmazni, gondoljuk meg, hogy a Szervezeti Szabályzat jelenleg megfogalmazott módja mennyire és hogyan segíti elő ezt a mostani egységet, kell-e nekünk feltétlenül most mindezt felvállalni, amit leírtunk, nem lehet-e arra a bizonyos következő kongresszusra vinni. Tüdőm, hogy nagyon praktikus kérdések ezek, de azért mindenképpen szervezik a pártot, orientálják az embereket, és hatással vannak. Végül a küldöttcsoporti rendszerre vonatkozóan, mint fontos jegyre szeretnék kitérni. Nehezen tudnék vitatkozni azokkal, akik csak a területi elvet, ugyancsak nehezen azokkal, akik inkább a platformok szerinti orientációt preferálják. Ahogy én pártunkat ismerem, kedves elvtársak, legalább öt, hat vagy hét csoportosulást érzékelek, mondjuk, amelyiket súlyában is fontosnak lehet tartani, ha mindegyiket veszem, akkor nyilvánvalóan több tucat. Lehetséges, sőt biztos vagyok benne, hogy ezek a csoportosulások a politikai felfogásukat meg akarják jeleníteni. Hogy 1322