A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

mennyire nemcsak képzelgés a szeptemberi reformköri összejövetel, nem hiszem, hogy egyszerűen csak általános dolgokkal foglalkozna, hiszen a deklaráció sem mondja azt, hogy a kongresszus nincs célba véve az elgondolások összesítésének ös szeíüggésében. Nem lehet megkerülni, ezért én azt javaslom, ami itt benne van az anyagban is, lehessen mind a két forma. Hogy ez mégsem legyen egymással konfrontálva, esetleg ott lehetne egy olyan módot megnézni — ennek a működési részleteit is még továbbgondolva —, hogy akár mind a kettőben is lehessen működni. Esetleg bizonyos aktusoknál, szavazás, egyéb helyen lehetne csak egyik oldalra orientálódni. Ezeket szerettem volna a vitához hozzáfűzni. Köszönöm szépen. GRÓSZ KAROLY elvtárs: Köszönöm Maróthy elvtárs. Boros elvtárs következik, utána Lőkös Zoltán elvtárs. BOROS LÁSZLÓ elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! A kiadott anyagokkal kapcsolatban lenne néhány észrevételem, tulajdonképpen az alternatívák valamelyikéhez letenni a voksomat, azonban az eddigi vita kapcsán valami megfogalmazódott bennem, és úgy érzem, el kell mondani. El kellene most azt dönteni, hogy mit akarunk mi ezzel a kongresszussal. Van egy olyan érzésem, hogy mi itt kezdjük a szezont a fazonnal összekeverni, és beszélünk arról, hogy kongresszust akarunk tartani, ott mit akarunk, ugyanakkor nem győzzük hangsúlyozni a választások fontosságát. Most Maróthy elvtárs a hármasugrást elmondta. Amennyire én értek a sporthoz, a hármasugrás sikeréhez az első ugrás fontossága legalább úgy hozzátartozik, mint a második és harmadik, mert ez adódik össze. Tehát azt mondom, szerintem most a mi elsődleges célunk, hogy ez a kongresszus azt a célt érje el, amiért az MSZMP tagsága kikövetelte. Nevezetesen, hogy ezen a kongresszuson remélhetőleg hosszú távra a párt belső ügyeit a helyére tesszük. Ezzel közel sem azt akarom mondani, hogy a választási kampányban hasznosítható dolgokat esetenként ne kelljen megfogalmazni. Igenis meg kell fogni, ami le van írva, hogy az Elnökség tagjai kiemelt műsoridőben nyilatkozzanak, illetve az ő felszólalásuk akkor hangozzék el, de ez csak választási fogás. Nekem az a véleményem, hogy ez a célok között másodlagos lehet csak. Nekünk az első az, hogy ezen a kongresszuson azokat, amiket a korábbi viták során megfogalmaztunk, el kell döntenünk, azt döntsük el: a programot, elszámolni a múlttal és a szervezeti szabályzatot véleményem szerint. Most nem tudom, hogy mi szerint élünk, a régit azt szétcibáltuk, meg valami mögé fel kellene már sorakozni. Tehát mindenféleképpen azt el kell dönteni, hogy a kongresszuson kihez akarunk először is szólni. Először a párttagsághoz akarunk szólni, ez legyen az első dolog, közvetett módon világos, hogy a társadalomhoz meg a külvilághoz, de első, hogy a párttagsághoz. Én azt javaslom, hogy először a szervezeti szabályzat tárgyalása, ami az ,,A" változatnál szerepel, és ezzel együtt az ügyrendi kérdések, mert ha ezek nem történnek meg

; akkor a kongresszus folyamán végig menni fog a cirkusz, a legitimitás kérdése. Én kedden városi pártbizottsági ülésen úgy fogalmaztam, hogy ebben az országban már az atyaúristen sem legitim, mert itt mindenkinek, minden testületnek és egyénnek a legitimitását a megválasztása után másnap kétségbe vonják. Ezeket a dolgokat rendbe kellene tenni. Azzal egyetértek általában, normális időben, időszakokban, hogy egy kongresszuson az előadói beszédek időtartama és azok mélysége nagyon fontos mindenféle szempontból, azonban úgy ítélem meg, hogy most nem élünk normális időket, és én eredendően amellett lettem volna, hogy egyáltalán ne legyen szóbeli, csak 1323