A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

programjához hasonlóan, időben hozzák nyilvánosságra. A kongresszus küldötteit az alapszervezetek közvetlenül válasszák, megfelelő nyilvánosság biztosításával, személyükre vonatkozó döntést a megyei pártbizottságok ne hozhassanak. A kongresszuson teljes joggal vehessenek részt a KB, ül. a KEB tagjai. Az alapszervezet javasolja, hogy az eddigi felmenő pártszerkezet szűnjön meg, az alapszervezetek tartozzanak közvetlenül a Központi Bizottság irányítása alá, a városokban, illetve megyéknél csak szűk létszámú választott, de fizetett pártalkalmazottak legyenek városi, illetve megyei pártbizottságként — koordinációs joggal. A párt alkalmazottainak létszámát mindenkor a rendelkezésre álló pénzügyi eszközök határozzák meg. Véleményünk szerint a főállású politikusok mellett szól az az érv, hogy többpárt-struktúrában elképzelhetetlen, hogy embereket munkaidőből vonjunk ki. Hivatásos politikustól elvárható az igazán aktív politikai munka, hiszen feltételei ehhez adottak. Alternatív megoldásként számításba jöhet, hogy társadalmi, politikai munkások kieső munkaidőre járó bérét a pártszervezet téríti meg, de ez véleményünk szerint kevésbé járható út, mivel az adminisztráció növekedéséhez vezetne, ezen kívül szélső esetben — gyakori munkahelyi távollét — a munkáltató nemtetszését váltaná ki. A kongresszuson, illetve a közbeeső pártértekezleteken részt vevők számának kiterjesztését azért tartjuk fontosnak, mert véleményünk szerint csak így biztosítható, hogy esetleg nem vezető beosztású párttagok is eljussanak oda, hallassák véleményüket, illetve szavazataikkal befolyásolni tudják a kongresszus végső döntéseit. Véleményünk szerint a kongresszusok anyagi fedezetét biztosítani lehetne megfelelően takarékos gazdálkodással, illetve a pártalapszervezeteknél maradó tagdíjhányadból történő befizetésekkel. A leírtakkal kapcsolatban az a célunk, hogy segítséget adjunk a pártprogram kialakítására, ne csak addig jussunk el, hogy kritizáljuk a párt felső vezetése által elkészített programtervezeteket. Ajka, 1989. június 21. Ajkai Bányaüzem Szénelőkészítő Mű Pártalapszervezete 6. sz. függelék [Ebi Tibor írásban beadott hozzászólása] Tisztelt Központi Bizottsági Ülés! Az ülésre készülve én is információkat gyűjtöttem, és több taggyűlésen vettem részt. Ezért úgy érzem, kötelességem a közvetlen környezetemben elhangzottakról szólni, ahogy ezt az előttem szólók is tették. Az előadói beszédben is elhangzott, hogy a párttagokat élénken foglalkoztatja az, hogy a párt melyik területen fog dolgozni. A lakóterületre történő átjelentkezés kérdésében megoszlanak a vélemények. El szeretném mondani, hogy az átjelentkezést ösztönzi egyrészről a várható választási munka, másrészről, hogy az üzemi feladatokba nem marad bekapcsolódási lehetőség. Többen fogalmazzák: „Sem a párttagság, sem az alapszervezeti vezetés nem tudja, hogy van-e még szükség rájuk a munkahelyen, van-e joguk valamibe beleszólni." Viszont van olyan gazdaság is, ahol a vezetés igényli a párttagok politikai tevékenységét, éppen a gazdálkodás segítése érdekében. Egységes azonban annak a megítélése, és ebben többen megerősítettek, hogy az átjelentkezések a taglétszám csökkenéséhez fognak vezetni. Ennek egyik oka területünkön, hogy a több műszakba járás nem fogja lehetővé tenni a lakóhelyi politizálást, a szabadidőben pedig az emberek többsége a második gazdaságban dolgozik. Röviden szeretnék szólni a reformkörökről. Nem egységes a kialakult vélemény a reformkörök munkájáról. Úgy vélekedik párttagságunk és a közvélemény egy része, hogy a reformkörök „egyes emberek karrierizmusától, hatalmi vágyától fűtve alakulnak, és e köröket a reformretorika és nem a tenni akarás" — jellemzi. 1286