A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

Ugyanakkor azt javaslom a Központi Bizottságnak, hogy a leghatározottabban utasítsa vissza azokat a durva szocializmusellenes, antikommunista, szovjetellenes, nacionalista és egyéb ellenséges megnyilvánulásokat, amelyek egyes beszédekben kendőzetlen nyíltsággal kifejezésre jutottak. Határozottan ítéljük el a szovjet nagykövetség előtt a temetés előestéjén szervezett demonstrációt

12 is. Ezek azok a kérdések, amelyekben nem vagyunk hajlandók engedményeket tenni egyetlen alternatív szervezetnek sem. Tartozunk ezzel nemcsak a magyar kommunisták több százezres táborának, hanem népünk józanul gondolkodó többségének, hazai és külföldi partnereinknek, barátainknak. Mi elismerjük azt az emberi jogot — a temetéssel ezt nyilvánosan is demonstráltuk —, hogy a tőlünk eltérő politikai elveket vallók is gyászolhassák halottaikat. De mi is elvárjuk, hogy eközben ne érje semmiféle kegyeletsértés a hozzánk közeli áldozatok emlékét. Itt van nálam egy levél, amit a Sziklai és Asztalos elvtársnők írtak a temetés után.

13 Nem akarom felolvasni, drámai, (közbeszólás) Majd megteszem akkor. A Magyar Televízió most vette fel Krassó Györggyel, az 1986 óta külföldön élő újságíróval készített interjút. Ebben ő a legszélsőségesebb hangnemben támadja a magyar politikai rendszert, a Szovjetuniót. Támadást intéz a Történelmi Igazságtétel Bizottság ellen, és sérti Nagy Imre emlékét is. A műsor felvételére azért került sor, mert Krassó megígérte, hogy nem szervez a temetés napján politikai tüntetést. Az ilyen „kompromisszumokat" vissza kell utasítanunk, mert legfeljebb néhány ezer ember mozgósítása helyett gyakorlatilag az egész ország nyilvánossága előtt uszíthat ellenünk, történelmünk és szövetségeseink ellen. Meggyőződésem, hogy az effajta politikai manőverek nem a nemzeti megbékélést szolgálják. Tisztelt Központi Bizottság! Az itt számba vett folyamatok baljós jeleket hordoznak számunkra. Az ország belső és külső helyzete egyre ingatagabbá válik, romlanak nemzetközi politikai-gazdasági tárgyalási pozícióink. Nem feledhetjük, hogy minden felelős nemzetközi partnerünk nagyobb óvatosságra, körültekintésre int minket. Érdekes módon ők nem kérdőjelezik meg reformelkötelezettségünket, sőt éppen az erős MSZMP-t tekintik a sikeres modellváltás alapfeltételének. Az MSZMP-n belüli széthúzás kedvezőtlenül hathat a politikai egyeztető tárgyalások kimenetelére is. Nekünk semmi félnivalónk nincs a tárgyalássorozattól, abban vagyunk érdekeltek, hogy minél több kérdésben megegyezésre jussunk. A következő időszakban az ellenzéki, alternatív pártoknak ki kell fejteniük tényleges álláspontjukat a napirenden lévő témákról, s ez lehetővé teszi, hogy a társadalom tisztábban lásson és a valódi sorskérdések mentén sorakozzon fel. Nem hagyhatjuk, hogy saját hibáinkkal, ziláltságunkkal, bizonytalanságunkkal növeljük ellenfeleink esélyeit, és csökkentsük saját mozgásterünket, hogy kockára tegyük történelmi jelentőségű vállalkozásunk sikerét. Nem tűrhető, hogy a párt energiáit belső hatalmi küzdelmek kössék le. Éppen a mi feladatunk, hogy változtassunk az események menetén, hogy tettekkel cáfoljunk rá azokra, akik a mi összeomlásunkra építik politikai koncepcióikat. A páltvezetőségnek hivatása magaslatára kell emelkednie, ténylegesen irányítania kell a párton belüli megújulást, szintetizálnia a platformokban megjelenő minden pozitívumot, támogatnia a párt megerősödését szolgáló új kezdeményezéseket, semlegesítenie a szélsőségeket. A kongresszus előkészítése tehát nem mehet végbe spontánul. Ma itt választ kell adnunk azoknak is, akik csak a pártvezetés szerkezetének, sze1102