A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)
tágabb körben folytatódott. A frakciót a platformtól az választja el, már ahogy én Leninnél olvastam, hogy a frakciók vezetői elhatárolják magukat a saját frakciójuktól azokban a kérdésekben, amikben a saját frakciójukkal nem értenek egyet. Érzésem szerint ez lehetővé tenné azt a kompromisszumot, hogy a párt két szélén meglévő erős mozgás ne elsodorjon embereket, vagy ne magára hagyja a tömegeket, hanem ellenkezőleg, valahogy próbálja meg a szélekről is összegyűjteni azokat, akik a párt számára megmenthetők. Elkerülhetetlen csata folyik most, lövészárok ásás itt fent a vezetésben, meg egyátalán a politika felső régióiban. Tekintettel kell lenni arra minden most meghozott döntésnél, hogy miközben egy leendő jogállam működését készítjük elő, a többpártrendszerre készülünk fel, tehát ez a dekungok és lövészárkok ásása, nehéz munkája, hadd mondjam meg, elkerülhetetlenül folyik, a sereg a csatamezőn tévelyeg. És ezt a sereget nekünk nagyon fontos tekintetbe vennünk, és valahova begyűjtenünk. Tehát röviden összefoglalva az a véleményem, hogy az Elnökség nagyon jó megoldás volna, ha valahogy deklarálódna az, hogy ez egy valódi kompromisszum, tehát hihetővé lehetne tenni, mert hogy mi elhisszük egymásnak, vagy az elvtársak elhiszik egymásnak, az más kérdés. A fő kérdés az, hogy ezt hihetővé lehetne tenni. Az Elnökség konstrukciójához szeretnék még valamit szólni. Én nagyon indokoltnak érzem azt az ellenvetést vagy felvetést, hogy miközben a pártállam ellen küzdünk, aközben egy olyan konstrukció jön létre, hogy a párt elnöksége végül is az államigazgatás legfőbb szerveinek képviselőiből ül össze. Teljesen biztos, hogy a párt választási győzelme esetén a miniszterelnöknek és a főtitkárnak egy személynek kell lenni, vagy legalábbis a miniszterelnöknek egy nagyon fontos pártfunkciót kell betöltenie. Én azt hiszem, hogy ebben a tekintetben még átmeneti helyzetben vagyunk, tehát ez ellenérzéseket támasztana, ellenérzéseket keltene, ezért az a véleményem, hogy ebből az Elnökségből a Németh elvtársnak azért kellene kimaradnia, mert ővele a kongresszusig kellene, hogy úgy mondjam, takarékoskodni. Tehát őt most nem kellene olyan helyzetbe hozni ebben a csetepatéban, ami azért még várható, kompromittálódjon [sic!]. Köszönöm szépen. BERECZ JÁNOS elvtárs: Köszönöm szépen. Balogh Sándor elvtárs utána Ördögh Szilveszter elvtárs. Nagyon szeretném kérni az elvtársakat a két perc betartására. BALOGH SÁNDOR elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Személyi-szervezeti kérdésekről van szó, én igyekszem ehhez tartani magam, de ehhez feltétlenül szükséges néhány elvi megjegyzést fűzni. Ha komolyan vesszük azt, hogy számunkra legfontosabb a párt együtt-tartása, vagy alapvető tömegeinek az együtt-tartása, akkor abból kell véleményem szerint kiindulni, hogy ma ebben a pártban nincs olyan irányzat, amely önmagában a párt tagságának a többségét együtt tudná tartani. Ezen persze lehet vitatkozni, de én ebből az elvből indulok ki. És én ezt tartom a legalapvetőbb belpolitikai szempontnak, mert a párt alapvető tömegeivel képes lehet azokat a funkciókat betölteni, amiről itt szó esett. De hát, ne rejtsük véka alá, vannak itt nemzetközi politikai szempontok is. Tehát a pártvezetőségnek véleményem szerint reprezentálnia kell személyi összetételében is azt, hogy Kelet és Nyugat felé is egyaránt bizalmat tud kelteni. Most van még egy szempont. Van, aki az állandó változás híve. Van, aki annak a híve, hogy egészen odáig menjünk el, hogyha a történelem úgy hozza, mégis maradjon valami a kezünkben. Én annak vagyok a híve, hogy nagyon is tudatosan, 1207