A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

be a Politikai Bizottságba, akik más területen dolgoznak, de erőt és energiát tudnak fordítani arra, hogy itt működjenek. Ez azt is jelenti, hogy a jelenlegi kilenc tagú helyett csak héttagú legyen a Politikai Bizottság, olyanokból álljon, akik aktívan és rendszeresen itt tudnak működm. Most persze személyi javaslatot nagyon nehéz tenni, mert azt illett volna megkérdezni az illetőtől, akire én gondolok, és erre nem volt módom és lehetőségem. Azért kimondom, én el tudnám képzelni, hogy Berend T. Iván bekerüljön a Politikai Bizottságba; [és] bár másutt van funkciója, el tudom képzelni, hogy a Nagy Sándor is bekerüljön a Politikai Bizottságba, mert a szakszervezeteket oda tudja sorakoztatni a Politikai Bizottság mögé. (Zajongás.) Elvtársak, lehet A-t is, B-t is mondani, de ha valaki egyszemélyi javaslatot tesz, akkor nyilván valamilyen ok miatt tartja helyesnek és jónak, és lehet ellene is felszólalni, és le is lehet szavazni ezt a szavazatot. BERECZ JÁNOS elvtárs: Kedves Elvtársak! Eddig ebben a vitában még hat személyjelentkezett. A hetedik Bereczky elvtárs. Tartsunk most szünetet? Akkor most egy félórás szünetet tartunk. Szünet [BERECZ JÁNOS:] Tisztelt Központi Bizottság! Folytatjuk munkánkat. Eddig a rövid időre szabott vitában huszonhármán vettek részt. Még a következő tíz elvtárs neve van nálam felírva, tizenegy, tizenkettő. Eötvös Pál, Balogh Sándor, Ördögh Szilveszter, Vajda György, Ormos Mária, Katona Béla, Bereczky Gyula, Hámori Csaba, Iványi Pál, Boros László elvtársak és az új kettő. Tessék, Eötvös Pál elvtárs. EÖTVÖS PÁL elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Teljesen nyilvánvaló, hogy emögött, ami itt most folyik, egy pártszakadás elleni küzdelem, hosszas küzdelem húzódik meg, és annak jelentős állomása ez. Azért is jelentős állomása, mert úgy lehet kivenni, hogy a Politikai Bizottságon belül kompromisszum született. Hogy az elvtársak ezt a kompromisszumot miért kötötték meg, ezt nem tudom egészen pontosan, csak sejtem, de azt hiszem, egészen pontosan tudták. Tételezzük fel, hogy valami mély felelősségérzet hatotta át őket. A kérdés most inkább az, hogyan folytatódjék ez a kompromisszum. Ennek egy nagyon lényeges momentuma az a javaslat, hogy Nyers elvtárs legyen a párt elnöke, méghozzá abban a hatáskörben, ami itt elhangzott. Ebben is megmutatkozik az, hogy a párt keres egy mindenki által elfogadhatót, vagy többé-kevésbé mindenki által elfogadhatót. További kérdés, hogyan folytatódjon ez. Itt két markáns javaslat van. Az egyik javaslat egy szűkebb elnökség, a másik pedig a Nagy elvtárs javaslata. Mindkettőről szeretnék rövid véleményt mondani. Az első egy kitűnő konstrukció volna, ha ennek kifele nem az a hatása, hogy a bruszt egy szűkebb körben folytatódik. Tehát megköttetett a kompromisszum, de döntetlen van, és ebben a szűk körben folytatódik tovább egész a pártértekezletig. Ennek a veszélyét én nagyon erősen érzem. Tehát az egyszerű emberek hogyan reagálnának erre. A másik javaslat szerintem elfogadható, az is elfogadható. Ennél szeretnék megállni egy pillanatra, preferálni szeretném a következő feltétellel. Ha ezt valahogy ki lehet küszöbölni, hogy a szűkebb körben folytatódik az, ami eddig 1206