A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

javaslatokhoz, kifejezetten a szervezeti kérdések nyomvonalán hozzászólással kíván élni, rövid egy percben az asztalra tett javaslatok kapcsán most megteheti, ezután a Központi Bizottság megítéli, hogy az ehhez tett javaslatokból van-e életképes, szavazásra méltó, vagy a többség az itt asztalra került javaslatot tudja elfogadni, és a politikai helyzetről, politikai kezelésmódjáról szóló további vita ezt követően folytatható. Tehát én összebékíthetőnek érzem most rövid egyperces összefoglalókkal. Aki úgy gondolja, hogy a jasvaslatai között ezekkel perlekedő más javaslat, vagy éppen ezeket támogató észrevétel van, egy rövid fél óra alatt bőven megtehetnénk. Köszönöm szépen. BERECZ JÁNOS elvtárs: Nyers elvtárs, tessék. NYERS REZSŐ elvtárs: Én üdvözlöm azt a szellemet, szellemiséget, amit Fock elvtárs javaslata és az ő mondanivalója itt kifejezett. Ehhez csatlakozom. Az a véleményem, hogy politikailag akcióképesek lehetünk, ha szervezetileg és személyileg sikerül most valamit összeráznunk. Nagy érdeke az országnak, hogy az átmenet idején — hangsúlyozom az átmenet idejében — az MSZMP ereje ne csökkenjen, vagy ne látványosan csökkenjen, tehát meghatározó szerepét képes legyen betölteni egészen a választásokig, nem tudom hogy azután mi lesz majd. Nemzetközileg nagyon fontos a mai helyzetben, hogy a pártválságunkat ne hosszabbítsuk meg, a belpolitikában is nagyon fontos. Ha mi nem jó döntés után, nem kielégítő döntés után oszlunk fel, meghosszabbodik a pártválság, és az a két dolog, amit mondtam, nemzetközileg is és hazailag, akkor elúszott, tehát nem bizonyítjuk, hogy van egy cselekvőképes MSZMP. Most még egy dolgot szeretnék mondani: azt hiszem, hogy a pártban ma a vezetést nem differenciálni kellene, tehát még növelni a benne lévő tagoknak a számát, hanem koncentrálni kellene. Ezt javaslom, és ilyen javaslatom is lesz. Na most személyileg: véleményem az, hogy Grósz elvtárssal szemben húszszázalékos bizalmatlanság, hogy egyszemélyes vezető — mert jelenleg a főtitkár lényegében egyszemélyes irányító — ugye ez megingott, a húsz százalék elég arra; véleményem ugyanakkor az, hogy Grósz elvtárs nélkül, tehát őt kikapcsolni a vezetésből, ez deklarálása annak, hogy ez a párt válságban van, és ez akkor szét fog esni. Nemzetközileg és hazailag is én a következőket javasolom: van egy Pozsgaykérdésünk ugye, és van egy nagyon szerencsétlenül alakult Grósz—Pozsgay-párbaj, szópárbaj. Kérem szépen, az én véleményem az, hogy ezt a párbajt Grósz elvtárs elveszítette országos politikai szinten, Pozsgay elvtárs nem nyerte meg a párt berkeiben, de Pozsgay elvtársra szükségünk van nekünk. Az országos politikába őt is be kell vonni. Kérem szépen, ezek után a javaslatom: Fock elvtárs javaslatát, a bizottság javaslatát én el tudom fogadni; vállalom azt, hogy ő mondta, de megmondom őszintén, kevésnek érzem azt, ha a pártban egy személyben én ilyen integrációs funkciót töltenék be, nem hiszem, hogy ez elég, ezért én azt javaslom, hogy egy négyszemélyes kollektív elnökség alakuljon. A négyszemélyes kollektív elnökségben a következők legyenek: Németh elvtárs, Grósz elvtárs, Pozsgay elvtárs és ha elfogadnak, akkor én is szívesen részt veszek ebben. Én azt tapasztaltam, hogy mi négyen együtt tudunk dolgozni, csak nagyon laza a kapcsolatrenszer is, és össze lehet rázni ebben az átmeneti időben a pártot. Én Grósz elvtársat meghagynám a főtitkári tisztségben emellett, és arra kérném őt, hogy vállalja el így, és akkor a kollektív elnökség és a főtitkár működne. 1187