A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 2. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

hogy a kongresszusig bírjuk ki már egymást valahogyan, ha van türelmünk. Rettenetes türelmünk van ahhoz, hogy velünk szemben álló ellenfelek, sőt ellenséggel szemben türelmesen, túlzott nagy türelemmel sokszor tudunk ügyködni, beszélni, tárgyalni, sokszor szó nélkül hagyni az ő véleményüket. Én nem a reformkörökre gondolok, nem az alternatívokra, akik tisztességesek velünk szemben, hanem kifejezett ellenségesekkel is szót tudunk váltani, meg akarjuk őket is érteni, beleéljük magunkat az ő helyzetükbe, az ő gondolkodásmódjukba, akkor egymást valahogy a kongresszusig viseljük el, és próbáljunk együtt dolgozni úgy, ahogy sok felszólaló mondta, hogy a választásoknak úgy mehessünk neki majd annak idején egy megújult Központi Bizottsággal, természetesen megújult Politikai Bizottsággal, hogy a választáson esélyünk legyen arra — amit már ugyancsak sokan elmondtak —, ha nem is többséggel, de jelentős nagyságrendben képviselethez jutunk a parlamentben és koalícióban, más tisztességes, velünk dolgozni együtt tudó emberekkel, csoportokkal, koalíciós kormányzásban jelentős mértékben részt tudunk venni. Ez volt a bizottság elgondolása, el lehet fogadni, el lehet utasítani, lehet különkülön szavazgatni róla, vagy elvetni és elővenni azt, amit Nagy elvtárs mondott, ezzel lényegében összecseng, csak ott nem, hogy a múltkori KB-n már elhatároztuk a szervezőbizottságot, és én úgy értelmezem, hogy kereken 80 KB-tag közül voltak jó néhányan, húsz-egy néhányan, akik megkérdőjelezték azt, hogy a Grósz elvtárs főtitkárságával menjünk-e a kongresszusig. Tehát abszolút kisebbségben, de voltak ilyen hangok, és magyarázatok is voltak hozzá, hogy miért. Egyik-másik magyarázat itt is elhangzott a felszólalásokban, Grósz elvtárs nem eléggé átgondolt nyilvánosság előtt tett kijelentései stb., de ilyen alapon akkor mindenkit le kellene most váltani, fel kellene menteni, ha egy-két nem sikerült megjegyzése alapján ítélünk meg egy embert. Befejeztem. BERECZ JÁNOS elvtárs: Kedves Elvtársak! Azért, hogy a munka előrehaladjon, a következőket javasolnám. Két lehetőségünk van, az egyik, hogy folytatjuk a vitát feliratkozások alapján, és aztán a végén valamilyen kérdésben döntünk. Én a Politikai Bizottság javaslatát támogatnám, mégpedig a következő módon: az első, tehát Kiss elvtárs javaslata felett, és második, Nagy Sándor elvtárs javaslata felett szavazzunk, mert ha bármelyiket elfogadjuk, akkor most rögtön jelölőbizottságot kellene kiküldeni, amely esetleg egész nap dolgozna, és holnap döntésre kell jutnunk. A harmadik javaslat felett, amit Fock elvtárs adott elő, az első kettőben döntöttünk, akkor azt hagyjuk meg a vita közben, mert még kiegészülhet, módosulhat, gazdagodhat, tehát van lehetőségünk abban külön dönteni, ahhoz nem kell külön jelölőbizottság, mert a jelölőbizottság elnöke adta elő. Kíván-e az ügyrendhez szólni valaki? Tessék Vajda elvtárs. VAJDA GYÖRGY elvtárs: Azt javasolom, hogy először arról a kérdésről szavazzon a Központi Bizottság, hogy folytassuk-e a vitát, vagy pedig szakítsuk meg, és térjünk rá ezekre a kérdésekre. BERECZ JÁNOS elvtárs: így gondoltam. Tessék, Varga elvtárs. VARGA LÁSZLÓ elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Véleményem szerint is messze igaz, az a véletlenszerűség, hogy ki az, aki az első félidőben kapott szót, nem döntheti el azt, hogy most lezárjuk a szervezeti kérdésekben tulajdonképpen a hozzászólás lehetőségét, viszont én összebékíthetőnek érzem a két szempontot. A huszonegy jelentkező nyilván itt ül a teremben, de bárki más, aki az elhangzott 1186