A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)
választani, mintha egy teljesen más jellegű megújulási programot, mondjuk azt, amit a már itt citált Pozsgay-nyilatkozat fogalmazott meg. Tehát én azt hiszem, csakis az lenne szolid dolog, ha a pártkongresszus a maga hagyományos kongresszusi módján választaná meg a vezető tisztségeket. Egyébként a vezető testületek szerkezetére vonatkozóan nekem az szimpatikus, amit most Grósz elvtárs itt megfogalmazott, mert valóban egy akcióképes, ütőképes szűk kis testület vezető szerepe egy nagy választmánnyal megnyugtatóbb és jobb, mint a jelenlegi struktúra, amely nem alkalmas ebben a formában a párt vezetésének ellátására. Én azt javasolnám tisztelt Központi Bizottság, hogy ezeket a meggondolásokat megvitatva, amellett döntsünk, hogy most azonnal tűzzük ki ennek a rendkívüli kongresszusnak az időpontját és ebből visszaszámlálva adjuk ki azokat a feladatokat, amelyek előkészítéséhez szükségesek, hogy valóban egy megújult párt időben indulhasson el abban a választási küzdelemben, amitől tulajdonképpen a jövő és a párt sorsán túl, az ország sorsa is nagymértékben függ. Köszönöm szépen. BERECZ JÁNOS elvtárs: Gyuricza László elvtárs után következik Szabó István elvtárs. GYURICZA LÁSZLÓ elvtárs: Tisztelt Központi Bizottsági Én azzal kezdeném, amit a dunaújvárosi első titkár elvtársnő mondott, hogy amit felismertünk, azt ne halogassuk. Azt hiszem, az egész párttagság felismerte a kongresszus szükségességét, és azt javasolnám ismételten, hogy foglaljunk állást a kongresszus megtartásában, és a fő figyelmet különböző, a kongresszussal összefüggő kérdésekre irányítsuk. Ezekben kell valamiféle közös álláspontot kialakítani. Ezek közül én nagyon fontosnak tartom azt, amit Grósz elvtárs itt érintett, a szervezeti és működési szabályzat kérdését, és ezzel összefüggésben a struktúrák kialakításának kérdését. Én pillanatnyilag úgy látom, hogy a struktúrák ügyében meg kellene lépni a kongresszussal összefüggésben mindazt, amit a tervezet előirányoz. A mai felfokozott politikai közéletben nagyon gyorsan meg lehet ezt csinálni, és jól meg lehet szervezni, míg a régi struktúrákhoz való ragaszkodás olyan helyzetet teremt, hogy a kongresszusra való felkészülést is zavarhatja. Ami a választásokat illeti, a közvetlen demokrácia igénye olyan elemi erővel tör előre, hogy mást nem is szabad számításba venni. Megszervezhető a pártszavazás intézménye is, természetesen nemcsak a párt főtitkára és elnöke vonatkozásában, hanem megyei szinteken és városi szinten is. Ebben a kérdésben helyesnek látszik a területi szervek nagy önállóságát biztosítani. Ami a kongresszusnak a tárgyalási módját illeti, tehát milyen módszereket alkalmazzunk. Én egy kicsit ellentétben Berend T. Iván elvtárssal, azt javasolnám, hogy a kongresszus személyi kérdések eldöntésével kezdje a munkáját és a személyi kérdések eldöntése után folytassa le a politikai vitát, sőt tovább megyek ennél, mivelhogy az anyagban szerepel, hogy két nap alatt bonyolítsuk le ezt az országos rendezvényt, szeptember 23—24-én, teljesen kizárt dolog, hogy két nap erre az egész ügyre, akár pártértekezletről lenne csak szó, akár kongresszusról van szó, elégségesnek bizonyulna. Úgy tűnik, hogy célszerű volna, mondjuk pénteken, szombaton lebonyolítani a személyi ügyeket, vasárnap pihenni egyet és hétfőn elkezdeni a politikai vitát, és tart ameddig tart, mert az ország sorsáról van szó. Kérem, fel lehet vetni, hogy munkaidő, meg ez meg az, az ország sorsáról van szó, megítélésem szerint minden küldött vállalja, hogy ez évi szabadsága, vagy a jövő évi sza984