A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

badsága terhére is részt vesz a kongresszuson, ha netalán a munkahely nem biztosítaná ezt a távollétet fizetett távollétként. Nem ezekbe az apró részletekbe akartam belebonyolódni, inkább azt jelezni, hogy hagyjunk időt magunknak a tisztességes és alapos politikai vitára, ami a helyzettel összhangban van. Az időpont kérdése: a dilemma meglehetősen nagy, ami felvetődik, tehát itt a Grósz elvtárs előadói beszédéből is látszik, hogy a választások, vagy belső helyzetünk legyen a meghatározó momentum, amiből kiindulunk. Én úgy gondolom, hogy a belső helyzetünknek kell a megahatározónak lenni, s az, hogy választási programot, vagy általános politikai programot és abban választási stratégiát hirdetünk meg, az attól függ, hogy miben lehet dűlőre jutni a különböző politikai erőkkel s nem utolsósorban a képviselőkkel a választásokat illetően. Belső helyzetünk pedig sürgeti a kongresszust, ezt szeretném megismételni. Hogy miről számoljunk el, itt van 40 év, 30 év, 15 év, XIII. kongresszus óta eltelt időszak és az országos pártértekezlet óta eltelt időszak. Én magam azt javasolnám, hogy csak az országos pártértekezlet óta eltelt időszakkal kellene részletesen elszámolni a politikai programon kívül, és ezzel is személyi kérdések felvezetéseként. Mintegy a személyi kérdések tárgyalásaként jelenne meg az elszámolás az országos pártértekezlet óta eltelt időszakkal. A különböző bizottságok összetételét illetően, mert ezek is nyilván érdekesek lesznek, és már itt is állást kell foglalnunk néhány ügyben. Jelölőbizottságba nyilvánvaló csak olyan személyeket szabad javasolni, akik maguk nem kerülnek valamilyen szinten újraválasztásra, nehogy egy olyan helyzetbe kerüljünk, hogy ez is problémát okozzon később. A most működő jelölőbizottsággal összefüggésben — amit Fock elvtárs vezet és ezzel foglalkozott Grósz elvtárs —, a jelölés főbb elveivel én magam egyetértek, és főleg a pártelnöki intézmény sürgős létrehozása, illetve folytatására volna szükség a mostani politikai szituációban, a kongresszus előkészítéséhez is. Javasolnám viszont, hogy a mostani közleményben, ami megjelenik a Központi Bizottság üléséről, ezzel egy kicsit részletesebben foglalkozzunk, mert félreértésre adhat okot, ha ez a jelölőbizottság működik, hogy a kongresszussal ez milyen összefüggésben van, ennek a magyarázata feltétlenül szükséges, éppen a bizalmi válságból kiindulva. BERECZ JÁNOS elvtárs: Köszönöm szépen. Szabó István elvtárs, utána Barabás János elvtárs következik. SZABÓ ISTVÁN elvtárs: Ritkán szoktam felszólalni, most egy nap kétszer is felszólalok. Nagyon rövid leszek. Tisztelt Központi Bizottság! A múlt ülésünkön arról döntöttünk, hogy pártértekezletet tartunk az ősz folyamán. Azóta egy nyomás van a Központi Bizottságon, vagy annak vezetésén, a párton, mindegy, hogy mondom. Nekem is az a véleményem, ami Berend elvtársnak, hogy ne mérlegeljünk, fogadjuk el, hogy kongresszust tartunk. A szeptembert hamarinak tartom, október—novemberben kongresszust tartunk. Mindjárt meg is indokolom. Fel kell készülni, nagy kongresszusra kell felkészülni, vagy pedig szétesünk, szétfolyunk. Azt hiszem, nincs is más lehetőség. Tehát a kongresszus mellett vagyok, mégpedig határozottan amellett, és én ebben erősíteném a Politikai Bizottságot, mert a fő terhet mégis ő fogja vinni az előkészítés során. Nem kértem volna szót, ha Borbély elvtárs fel nem veti, hogy mit tárgyaljunk meg. Ez egy nagy kérdés. Én, mint gazdasági ember úgy látom, ezen a kongresszu985