A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

re jutnunk. Véleményünk: objektív leltárt kell készíteni a párt múltjáról, amellyel ne szégyelljünk szembenézni, mert mi munkások olyan pártot akarunk, amely ismeri múltját, saját tagságára épít, alulról szerveződik, és amelyet elfogad a társadalom és politikai partnere is. Viszont nem akarjuk a párt szétesésését, a látszategységet és a reformdiktatúrát, nem akarjuk a kétes egyéni akciókat, a címkézést és a zavaró egyem" eskedéseket. A nagy veszélyt abban látjuk, ha összeomlik a gazdaság, magával rántja a demokratikus irányba elmozduló politikai intézményrendszert is. Szeretném elmondani, hogy a munkásembereknek sem idejük, sem pénzük nincs arra, hogy 20—30-féle újságból hámozzák ki a párton belül is érzékelhető vitákat, nézeteket, hiszen senki nem akar pártszakadást, és sem a pártnak, sem a társadalomnak nem lenne hasznos. Éppen ezért óriási a felelőssége a KB testületi döntésének. Ne felejtsük el, hogy jelenleg a munkások nagy része — bár egyre türelmetlenebbül ugyan, de várakozással — figyeli az eseményeket. Döntő tényezőnek tartják, hogy a Központi Bizottság érzi-e történelmi felelősségét a nemzet iránt, mert csak úgy lehetünk kormányzóképesek, ha most követjük az országot, és ennek legfontosabb vezérlő elve, alapfeladata: békés úton megvalósítani az átmenetet. A hétköznapok politikai vitái, az emberekkel való beszélgetéseim azt mondatják velem, hogy megújulva van szüksége ránk az országnak. Ezért minden nyilatkozónak a békés átmenet gyakorlati lépését kell szem előtt tartama, mert enélkül elfogy az erőnk, kezelhetetlenné válik a zűrzavar, és ami talán a legfontosabb, hogy szétesik a párt. Ennek megakadályozását értem én a Központi Bizottság történelmi felelősségén. A pártszavazáshoz csak egy gondolatom van — elvét jónak és demokratikusnak tartom, azonban előkészítése nagy figyelemét igényel, mert nem lenne jó, ha a szavazás pusztán érzelmi túlfűtöttség alapján zajlana. Köszönöm. BERECZ JÁNOS elvtárs: Köszönöm szépen. Következő felszólaló Berend T. Iván elvtárs, és akkor elmondanám még egyszer a névsort. Gyuricza László, Szabó István, Barabás János, Tóthné Kiss Mária, Molnár Magda, Barts Oszkárné, Kora Gyula, Nagy Imre, Vajda György, Devcsics Miklós, Révészné Kéri Anna, Kunos Sándor. BEREND T. IVÁN elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Azt hiszem, hogy a bevezető előadásban felvetett kérdésekre a választ csakis egy kicsit szélesebb keretbe helyezve tudjuk megadni a mai alkalommal. Valóban abból kell kiindulnunk, hogy a Központi Bizottság elfogadta az év elején — februári ülésén —, hogy akceptálja, a politikai fejlődése, az ország fejlődése szempontjából elfogadja a többpártrendszeres parlamenti demokrácia elvét, és most már csak a határidő körüli bizonytalanság befolyásolja, hogy ennek az átalakulásnak az időpontja az év vége, vagy a jövő év nyara, de mindenképpen egy nagyjából fél vagy egyéves időszak folyamata. Ha ez így van, akkor tulajdonképpen, ami előtt állunk, az sorsdöntő, A hatalom kérdése, a társadalom fejlődésének alapkérdései, minden ezen a választáson fog eldőlni végül is, és éppen ezért a központi kérdés az, hogy ezen milyen sikeresen tudunk helytállni. Van esélyünk a választásokon, de természetesen világosan kell látni, hogy pártunk négy évtized, vagy három évtized uralkodópárti hatalmi monopóliuma felelősségének a terhével indul. Ez nagy hátrány természetesen egy válságos helyzetben, és nagyon sok olyan esetet láttunk a történelemben, például 981