A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

Svédországban is, hogy több évtizedes, nagyon sikeres párturalom után is megbukott egy választáson az addig uralkodó párt. Egyszerűen azért, mert túl hosszú ideig volt már hatalmon. Tehát annak ellenére, hogy a többi párt nem igazán erős, annak ellenére, hogy a létrejött pártokban is széthúzás van, a választások rendkívül nehéz helyzet elé állítanak bennünket. Van esélyünk ilyen állapotban a választások szempontjából a hatalmat megtartani, akár a részesedés formájában is. Azt hiszem, hogy ez csak akkor érhető el — rendkívüli erőfeszítések árán —, ha a párt valóban megújul. Erre lehetőséget látok magam is, hiszen a Magyar Szocialista Munkáspárt az elmúlt évtizedekben tömörítette az ország legjobb erőinek nagy részét, semmiképpen sem mondható el, hogy kirekesztette a legjobb erőket, akár a demokrácia paramétereivel mérjük, akár a szakértelem paramétereivel mérjük is ezt. Tehát van esélyünk egy megújulás esetén, de ez a megújulás valóban alapkérdések átgondolását és az új követelményekhez való igazodást is követel. Éppen ezért én úgy látom ma, hogy nem szabadna ebben a vitában túl nagy erőfeszítést tenni, túl sokat vitázni azon a továbbiakban, hogy pártértekezletre vagy kongresszusra van-e szükség. Ha már pár héttel vagy hónappal ezelőtt úgy tűnt, hogy ez valóban csak elnevezés kérdése és mellékes kérdés, én is így láttam, hogy nem elvi kérdés, ma egyre inkább úgy tűnik, lassan elvi kérdéssé válik, hogy nem szabad másként belemenni egy ilyen nagy változást — a választásokra felkészítő — előkészítő pártgyűlésbe, minthogy kongresszust tartunk, rendkívüli kongresszust. Nem lenne értelme, hogy egy pártértekezlet után esetleg újra megkérdőjelezzék a pártértekezleten kialakult állásfoglalást, és még mindig fellebbezzen a párttagság egy része esetleg egy kongresszushoz. Ezt a vitát le kellene ma zárnunk, és én azt javaslom, döntsünk a rendkívüli kongresszus összehívása mellett, mert ez a legmagasabb fórum, ez fellebbezhetetlen, ez nagy horderejű döntésekre hivatott, és itt nagy horderejű döntésekről van szó, nem ilyen-olyan toldozgatásokról vagy választásokról csupán. A párt megújulása természetesen többféle platformról képzelhető el, és ezek a platformok formálódóban vannak. Én azt hiszem, azon túl, hogy ez a mostani Központi Bizottság ki kell hogy alakítsa saját platformját, lehetőséget kell adni egy rendkívüli kongresszuson, hogy ott más platformokkal is felléphessenek, és a kongresszusnak kell dönteni, hogy melyiket fogadja el, tehát a megújulás jellege milyen lesz. Én azt hiszem, hogy itt nem lehet — egyszerűen lehetetlennek érzem —, csupán a választási programmal belemenni egy ilyen rendkívüli kongresszusba. Ha ugyanis arról van szó, hogy a párt megújulásával akar részt venni egy versenyhelyzetben más pártokkal, egy sorsdöntő választási csatában, akkor ehhez a pártnak teljesen világos politikai platformot kell leszögezni. Ezt csak programnyilatkozat tudja, erre nem elég egy választási program. Azt lehet mondani, hogy kevés az idő a kongresszusig a program előkészítésére, én ezt nem hiszem. Az a szellemi érlelődés, ami az elmúlt években végbement, az kellő muníciót halmozott fel ma már a pártban, egy kritikus helyzetben, ha úgy tetszik hadiállapotban nem lehet olyan kényelmes álláspontra helyezkedni, majd ez a program csak jövő tavaszra vagy nyárra készül el. Végül is a Központi Bizottság kiküldött egy ad hoc bizottságot a pártértekezlet után, amelynek ilyen feladatot is adott, hogy kidolgozza a programnyilatkozatot. Igaz, hogy az eredeti határidő kétségkívül hosszabb, tehát még őszig nem kellene, hogy letegye az ad hoc bizottság. Én nem látom semmi okát annak, hgy ne kérhesse 982 •