A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

lasztani, a titkárokat nem kellene választani, hanem azokat ki kellene nevezni, a Központi Bizottság kinevezi őket, és akkor van egy operatív testület, amely rendszeresen a politika időszerű kérdéseiről eszmecserét folytat, és vannak személyes felelősök, akik a végrehajtással elszámolnak a pártválasztmánynak a végzett munkájukról. De az nem jó, hogy túl nagy testület legyen, és közben ugyanolyan funkciókat vállaljon fel, mint a jelenlegi központi bizottsági gyakorlat. Van olyan szociáldemokrata párt Nyugat-Európában, amelynek 22 titkára van: 11 függetlenített, 11 társadalmi titkára és van egy válsztmánya, amely negyedévenként, vagy egy évben háromszor ülésezik és ez a 22 ember jelent a választmánynak, hogy mit csinált. Tehát ilyen forma is elképzelhető, nem feltétlenül kell a Politikai Bizottságot megtartani — ezt is meg kell beszélni. Tehát, ha kisebb közösségek akarnak közvetlen képviseletet a testületben, akkor ez egy nagy testület lesz, akkor csak választmányi mechanizmusban működhet megítélésem szerint. Testvérpártokat — akármit csinálunk — szerintem nem kellene meghívni. Én azt ajánlom, hogy ne hívjunk meg. Először is: nem kellene nehéz helyzetbe hozni óikét, másodszor: nem kellene nehéz helyzetbe hozni magunkat. Nemcsak a pénzre gondolok én, politikai dolgokra gondolok. Mit kérünk? Ebben a kialakítatlan [sic!], kiforratlan állapotban majd megtámogatnak bennünket, egyetértenek velünk, vagy mit fognak csinálni? Ki fog egyetérteni, ki nem fog egyetérteni? Hogy járunk, ha nem fogadják el a meghívást? Rögtön tudok kapásból két-három olyan szocialista országot, ahol nagyon megrágnák, hogy egyáltalán eljöjjenek-e a kongresszusunkra, vagy sem. Tehát én politikai okokból és nem anyagi okokból nem ajánlom, hogy külföldi testvérpártokat meghívjunk. Köztársasági elnök: nekünk az a javaslatunk, hogy az országgyűlési képviselőket — a Politikai Bizottságot kell a „nekünk" alatt érteni, mert csak ott beszéltünk, nem volt másutt módunk rá — és a helyi tanácsok képviselőit, illetve a köztársasági elnököt egy menetben válasszuk meg. Mi a politikai bizottsági ülésen arra gondoltunk, hogy ez is a létrehozandó pártokkal való alku, vagy tárgyalás témája kell, hogy legyen, mert el lehet képzelni, hogy az országgyűlési választások előbbre hozatalával egyetértenek, a köztársasági elnök választásával azonban nem. A választási időponttal azért vagyunk nehéz helyzetben, mert ez előbbre hozatalt először az alternatív mozgalmak és a szerveződő pártok ajánlották. Akkor erre azt válaszoltuk, hogy lehet, akkor legyen az idén, erre megváltoztatták — három szervezet kivételével — az álláspontjukat, és most azt mondják, hogy jövőre legyen. Ha előre hozzuk, akkor az a vád, hogy nem adunk az alakuló pártoknak időt, hogy megszervezzék magukat; ha kitoljuk a választások időpontját, az a vád, hogy ezzel a parlamenttel — ahol 74%-os többségünk van állítólag, papíron ennyi is van, a gyakorlatban nem — minden törvényt el akarunk fogadtatni, hogy majd a koalíciós mechanizmusra ne maradjon vissza semmi. Ez a politikai vitának a része, szerintem ez még lehet további eszmecsere és alku tárgya. A Politikai Bizottság ülésén az alakult ki, hogy együtt csináljuk, ősszel vagy tavasszal. BERECZ JÁNOS elvtárs: Köszönöm szépen. Ki kér szót elvtársak? Tessék Veres elvtárs. VERES JÓZSEF elvtárs: Kedves Elvtársak! Grósz elvtárs elmondta itt a programot, az elképzelést, ez elég sok munkát adó és néhol sikamlós, nehéz is. Mai helyzetünkből indulok ki, ez a párt kifelé nem tud dolgozni, mert pártértekezlet pártértekezlet után megyében, járásban, községben, mindenütt, egyik helyen lezajlik, két 976