A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

hónap múlva jön a másik. így egy pártnak élni és mozogni nem lehet. Nem munkaképes, lehet azt mondani, hogy íme az a párt, amiben most vagyunk, az MSZMP, ez sem volt munkaképes, helyenként nem volt, de sok tekintetben igen. Tehát nem lehet lebecsülni azt sem, ami így történt. Én véleményem szerint számolni kellene azzal, hogy könnyen kezelhető szervezeti formákat hozzunk a pártnak, könnyen kezelhetőt. Ez a könnyen kezelhetőség azt jelenti, hogyha volna idő önmagával foglalkozni és volna idő kifelé dolgozni, mert vegyük tudomásul, hogy míg mi nem jutunk ki a területre, az úgynevezett platformszervezetek már kint vannak, és ezeket a szervezeteket minden, ami van, hírforrás, hírszolgálat, minden segíti. A hírszolgálatot, tehát a szervezeti formát megállapítjuk, hogy mi milyen, és erre a következőket javaslom. Ne keressünk csodaszert, csodaszert nem találunk. Nekünk nagyon jó olyan szervezeti forma, hogy van városi pártszervezet, van üzemi — én az üzemet nem hagynám ki —, és van megyei. Na most hadd mondjak valamit, mostanában divat kezd lenni, hogy úgynevezett másodállásban, tehát nem függetlenített párttitkárok [sic!]. Hadd mondjam meg, hogy a felszabadulás előtt a Szociáldemokrata Pártnak minden jelentősebb városban volt függedenített párttitkára, mert szükségesnek találta. És most ott tartunk, elnézést, nem akarom az érintett elvtársat bántani, de én szervezeti formáról beszélek, most úgy van, hogy Tolna megyében nem függetlenített, társadalmi munkás megyei első titkárunk van.

38 Kérem, én végignéztem és végigéltem a szociáldemokrata városi párttitkárok életét, el voltak látva munkával, kellettek, pedig alig volt 1000—1500 párttag egy Pest környéki városban, az úgynevezett vörös övezetben. Mit akarunk mi, azt akarjuk mi is, hogy ne tudjunk vezetni, ne tudjunk szervezni, és ne tudjunk kifelé dolgozni? Ez az állapot, ami most van, ez megfelel annak, hogy ez a párt nemzetközi díjat vehetne fel attól a bizonyos túlsó oldali nagy pártszervezettől, ami a tengerentúlon van, mert ez mindenkinek kedvez, csak a Magyar Népköztársaságnak nem. Mindenkinek használ, csak nekünk árt, mindannyiunknak. Nem kell nekünk annyira szégyellnünk az MSZMP szervezeti formáját sem, nem kell szégyellni azért, mert az a szervezeti forma nem hibáztatható, azt ki lehetett tölteni rendes, jó tennivalókkal is, és ki lehetett rosszal is. Vegyük tudomásul, hogy évről évre, ha mi megtartjuk, bevezetjük ezen pártszervezeti formák ismétlődését, akkor az fog következni, hogy egyik pártszervezet a másik után jön és ottmaradunk megfíirödve, nem lesz párt. Én tehát a következőket javaslom: hogy legyen-e pártelnök, szükség van-e rá? Véleményem szerint lehet is meg nem is, mert eddig is megélt a nemzetközi munkásmozgalom nélküle, ezután is megélne; ha van, akkor könnyebb az első titkárnak, segíteni tud. Lehet is, meg nem is. Másik: miniszterelnök és köztársasági elnök, közvetlenül válassza a tagság? Válassza közvetlenül, de muszáj? Első titkárt és pártelnököt? Miért kell körüljárni az egész országot és minden párttagtól megkérdezni, hogy mi a véleménye, a vélemények összegyűjtéséhez kell egy jelentős apparátus, amely mindig számol, azután ahhoz, hogy mi tovább menjünk és a választásoknak nekifoghassunk, kénytelen vagyok azt mondani, hogy először itt fent kellene rendet teremteni. Itt kellene egység, mert van kiket irányítani, csak azok nincsenek, akik irányítsanak. Az ember nem tud elmenni egy körzeti pártszervezetbe, hogy a körzeti pártszervezet tagsága ne rohanja meg és kérdezze, mi lesz. Én sem tudok választ adni, hogy mi lesz. Nem tudok választ adni, azért nem, mert a Központi Bizottság Politikai 977