A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

gondolkodunk a kormányprogram tekintetében, az árrendszer kérdésében. Ahogy itt többen is felvetették, a mezőgazdasági, élelmiszer-ipari árak nem nőttek kellő­képpen, nem követték a társadalmi átlagot. Szeretnénk megszüntetni a fix árakat, növelni szeretnénk [a tájékoztató árak számát, szűkíteni szeretnénk] a hatóságilag meghatározott fogyasztói árak körét. Már 1990-től érdemben szűkíteni szeretnénk, majd később megszüntetni az élelmiszer-ipari hatósági árbejelentési kötelezettsé­get, valamint egyéb direkt állami beavatkozásokat. Az élelmiszer-gazdaság tőke­megtérülési esélyeinek elősegítése érdekében az árak tiszta jövedelemtartalmát nö­velni kell, és az elkövetkezendő három esztendőben legalább a népgazdasági átlaggal azonos mértékű fogyasztói árszínvonal-emelést kell végrehajtani. Érzem is a teremben, hogy ez nem nagy tetszést arat, érthető is, de a jövedelme­zőség helyreállítása vagy a támogatások növelésével, vagy az árakban elismert ter­melői teljesítményekkel lehetséges, vagy a kettő olyan kombinációjával, amely a legkellemesebb. Támogatások dolgában — mint említettem — a leépítés irányában haladunk, to­vábbra is megmarad a kedvezőtlen adottságú területeken gazdálkodók támogatása, a beruházási támogatások, ezen a mérsékelt szinten, ahogy jelenleg vannak, melio­ráció, megszerzési és célcsoportos támogatások úgyszintén. Az adók dolgában, mint az egész közgazdasági környezet igen lényeges tényezőjében szintén szeret­nénk agrársajátosságokat figyelembe vevő változásokat a tőkemegtérülési esély biztosítása érdekében, és a világpiaci versenytársakkal történő esélyegyenlőség megteremtése érdekében az élelmiszer-termelés vállalkozói nyereségadóját szeret­nénk megszüntetni. Továbbra is fenn kell tartani véleményünk szerint — azért is, mert az előbbi okok miatt növekszenek az élelmiszerárak — az élelmiszer-gazdasági termékek nulla ÁFA-kulcsát, valamint a kistermelés egyszerűsített adóztatási rendszerét, a szemé­lyi jövedelemadó-kedvezmény jelenlegi rendszerét, az ötszázezer forintos határt. A monetáris szabályozásban a zöldhitelek, a felvásárlási hitelek biztosítása mellett kamatpreferenciát szeretnénk elérni és működtetni, a mainál nagyobb kamatprefe­renciát, és az élelmiszer-gazdaság egészére ki kell terjeszteni a tőkepótló hitel­konstrukciót. A piacépítés dolgában nagyon komoly feladatok előtt állunk, erről szintén töb­ben szóltak. Én annyit említenék meg, hogy elkerülhetetlen, hogy átalakítsuk, és érdemben átalakítsuk a beszerzési és értékesítési piaci viszonyokat. A Gabona­tröszt megszüntetése, átszervezés is ilyen célokat szolgál, hiszen ma mindkét olda­lon, tehát a beszerzés és értékesítés oldalán egyaránt fennmaradt a kapcsolódó szer­vezetek monopol-, néha oligopolhelyzete, annak ellenére, hogy az 1980-as évek elejétől napjainkig igen sok formai módosítás történt, a kapcsolatok minőségében nincs érdemi változás. A jelenlegi rendszerben a mezőgazdasági üzemek többnyire csak nagy szervezeteknek adhatnak el, vagy vehetnek tőlük, ugyanakkor a kister­melők pedig hiányolják, nélkülözik a szervezett, nagybani piacot. Dióhéjban ezeket a változtatásokat szerettem volna említeni. Ahhoz képest, amennyi változtatásra szükség lesz, ez csak egy töredék. Az érdekképviselet dolgát nem érinteném, kifogytam az időből. Oktatás­képzés, továbbképzés, kutatás, fejlesztés pedig azt hiszem, hogy egy önálló fejezet­ként kezelendő. Én összességében — megköszönve türelmüket — alkalmasnak tartom az itt el­hangzott véleményekkel kiegészítve az előterjesztett agrárpolitikai koncepciót ar­959

Next

/
Oldalképek
Tartalom