A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

ra, hogy erre építve egy, a nemzet felemelkedését szolgáló kormányzati programot dolgozzunk ki. Köszönöm a figyelmüket. GRÓSZ KÁROLY elvtárs: Köszönöm szépen Hütter elvtárs. Hegedűs elvtársé a szó. Szeretném megkérdezni, hogy kíván-e még valaki szólni, mert nálam nincs más felírva. Nem. HEGEDŰS LAJOS elvtárs: Tisztelt Elvtársak! Röviden szeretnék szólni, meg is tehetem ezt, mert februárban már ezzel kapcsolatban, mármint az agrárpolitikával kapcsolatban elmondtam gondolataimat, véleményemet és a hozzászólások vége felé pedig megállapíthatom, hogy többen elmondták már azokat a gondolatokat, amiket én szerettem volna itt elmondani. És végül azért is szólhatok röviden, mert nekem igazából nincs vitám a beterjesztett dokumentummal, és nincs vitám a szóbeli kiegészítéssel sem. Amiért szót kértem, annak egyetlen oka van, hogy több fórumon, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsában is, a TESZOV-nél is, a Bács-Kiskun Megyei Pártbizottságon is volt alkalmam azon a társadalmi vitán részt venni, amely az agrárpolitikával kapcsolatban folyt. Ezekből néhány gondolatot szeretnék itt a tisztelt Központi Bizottságnak átadni. Három rövid megjegyzés ebből a nagy és széles körű vitából. Majdnem mindenütt felmerült az, hogy a mezőgazdaság jövedelmi pozíciója rendkívül rossz. Erről is többen szóltak már. Én, mint gyakorló termelőszövetkezeti elnök, higgyék el, mindig reszketek a 15-étől, hogy vajon addigra annyi pénz összecsorog-e a kasszába az elszámolási számlán, amiből ki tudjuk fizetni a havi munkadíjat. Mi magunkat körülbelül az ezerkétszáz termelőszövetkezet közül az első kétszáz közé soroljuk, akkor úgy gondolom, érzékelhető, hogy mi lehet, milyen helyzet és milyen aggodalom lehet a mozgalomban a többi termelőszövetkezetnél. Ez olyan összevetésben is felmerült, hogy többen hangoztatták itt ma a vita során is, hogy igazából ennek az ágazatnak az össznemzeti teljesítménye valamilyen formában legalábbis összevethető a nyugat, a fejlett nyugat teljesítményével, ha nem is minden területen. Mégis akár az eszközhatékonyság dolgából körülbelül — ez itt már elhangzott ma — a fele a mezőgazdasági eszköz hatékonysága a népgazdaságnak [sic!], akár a személyes jövedelmek dolgában, ahol mintegy 15—17%-os lemaradást rögzíthetünk a statisztikai adatok vizsgálata alapján, mégis egy ilyen kép alakult ki. Nyilván egyértelmű az ügy, hogy a mezőgazdaság jövedelempozíciója az árak miatt is, meg a támogatások miatt is rendkívül rossz. Én magam, amikor ezt nekem felvetik, úgy is, mint a TOT egyik tagja felé, mondják ott nekem a környékbeliek, akik megválasztottak és delegáltak oda, hogy miért nem keményebben vetjük fel ezeket a dolgokat. Azzal védekeztem, látjátok, nem bírja a kormány. Január óta nekem ez a gondom, vagy ez az egyáltalán védekező okom, ez megszűnt, amikor azt olvasom, hogy egy ülésén a kormány mintegy 17 milliárd forinttal támogatott azt hiszem öt ipari üzemet. Öt ipari üzemet egyetlenegy határozatával. A részleteket nem tudom. De annyit tudok, hogy a mezőgazdaság vagy az agrárszektor szövetkezeti része az körülbelül egy évben 17—19 milliárdnyi nyereséget tud realizálni tevékenysége folytán. Másik téma, ami többször felmerült a viták során, ez az üzemi szerkezet kérdése. En magam is találkoztam ezzel a gondolattal, és ha végiggondoljuk, akkor ez gondjaink egyik eredendő oka is lehet, hogy rossz az üzemi szerkezetünk. Egyik oldalon kialakultak a nagyüzemek, két-, három-, négy-, tíz-, tizenötezer hektáros nagy960