A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)
lünk itt, vagy nő az egyéni termelés a százon belül a mezőgazdaságban, hogy az pénz nélkül is menni fog. Nem fog menni pénz nélkül, és ezzel legyünk tisztában. Ma a kisüzemi termelés sokkal kedvezőbb viszonyok között termel, mint a nagyüzem. Ötszázezer forintig adómentes, és így tovább. Tehát nem lehet megúszni azzal, hogy esetleg növeljük, nem kell félni a nagyüzemeknek, egy közepesen vezetett nagyüzemnek a legjobb farmergazdasággal fel kell vennie a versenyt. Ennek a táblának — ha ott belül meg tudja az anyagi érdekeltséget teremtem, ha nem tudja megteremteni, ha ráerőszakolja az elnök ott önmagát a tagságra, nem úgy választják meg demokratikusan, nem tudja felsorakoztatni a tagokat, akkor nem tud a farmergazdasággal versenyképes lenni. Ez mind kell ehhez. Nem is folytatom tovább. Tehát itt most segíteni kell ennek az ágazatnak — nem is jó, rossz ez a szó —, valahogy ide pénzt kell átcsoportosítani, két menetben. Elsősorban megállítani a romlást. Ha igaz az, hogy szükség van a másfél milliárd dollárra, ha igaz az, hogy ennek az ágazatnak az exportorientáltságát meg kell tartani, akkor meg kell állítani a romlást. Ehhez kell egy-két év, és nem lesz hamarabb, és azután majd ráérünk, hogy fejlesszük, mennyire fejlesszük, mennyire lesz telítve az agrárpiac és így tovább. Földtulajdon. Nagyon örülök, hogy kiküldte a Politikai Bizottság a KB valamennyi tagjának ezt az anyagot, ami a földről szól. Örülnék, ha a parlament elfogadná ezt a kicsi, de nagyon fontos földtörvényjavaslatot. Kicsi, de nagyon fontos kérdések ezek. Az agrárágazatban már vita van, ezt is el kell viselni. Már a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának ülésén felvetették — amiről Romány elvtárs is beszélt —, hogy ha megszüntetjük a földmonopóliumot, ha megszüntetjük a földmonopóliumnak a használatát, akkor nem kerül-e ki a parasztság kezéből. Mégis ez a legfőbb megélhetési formája, még akkor is, ha ipari tevékenységet folytat. És ne is mentsük meg a parasztságot ettől, ne mentse meg a gazdaságpolitika. Az agrártermelés legyen neki a fő megélhetési formája, és erre jöjjön rá az ipari tevékenység. De nekem az a véleményem, hogy mégis ezt meg kell lépni. Ha ilyenek lesznek az áraink az alaptevékenységnél, akkor nem sokan nyúlnak ezért a földért, ipari üzemek sem, magánszemélyek sem. Tehát el kell viselni, ne vonuljunk ezzel szemben vissza. A másik dolog, ami ettől bonyolultabb, hogy ez egy kis módosítás. Én nem tudom, hogy alakul itt a hatalmi szféra, kormányzó párt lesz-e a Magyar Szocialista Munkáspárt — én nagyon örülnék, ha az lenne —, de egyet azért valahogy érzékeltetni kellene, hogy meddig akarunk visszamenni a hibák kijavításában. Mert ha az 1959 és 1962-ben elkövetett torzulásokat akarjuk itt — most a földtulajdonról beszélek — kijavítani, ez egy áttekinthető dolog, ezt meg lehet csinálni [egy-két év alatt helyre lehet hozni.] De ha a Rákosi-féle földfoglalást és az ott lévő durvaságokat akarjuk kijavítani, az véleményem szerint bonyolult dolog. Az több annál, mint amiről Burgert elvtárs beszélt, mert akkor megkérdőjelezhetjük az állami gazdaságok, szövetkezetek nagy tábláit és így tovább. Tehát ez egy körültekintő munka. Én egyetértek az anyaggal, hogy ilyen általánosságban, meg ilyen közhely, hogy ez is lehet, meg az is lehet, meg kijavítjuk stb. De hogyha ebbe belemegyünk, ez egy nagyon kemény munka. Addig nem mehetünk bele — azzal egyetértek, ami az anyagban van —, amíg elkészül az új Alkotmány [sic!], mert most akárhogy is nézzük ezt a mezőgazdaságot a maga kínjaival, problémáival együtt, azért összességében együtt van, termel, lehet vitatni, hogy drágán termel. Tehát ez a földkérdés, ez a tulajdonkérdés ez egy nagyon nagy kérdés, még akkor * 943