A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

is, hogyha a hatalom nem inog, ahogy most inog. Tehát a reformfolyamaton végig kellene menni, s azután kellene erre visszatérni, azt hiszem, hogy itt az alternatívokkal is — a Kisgazda Párttal, a Néppárttal — ezzel kapcsolatban meg lehetne egyezni. Az érdekképviseletről csak nagyon röviden. Kérem szépen, ez kialakult itt Magyarországon abban a politikai keretben, amiben mi éltünk itt az elmúlt — Nyers elvtárs, ugye harminc esztendőt nem lehet mondani, mert húsz-huszonkét évvel ezelőtt, akkor is borzasztó nagy vitával, nagyon nagy vitákkal, hogyha nem lett volna az a pár valóságérzékű ember ott abban a Politikai Bizottságban, akkor nem lett volna Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa,

17 és nem lett volna érdekképviselet [sic!]. Szinte évente meg voltunk kérdőjelezve, de ne panaszkodjunk, ez a politika. Ebben kell élni. De azért azt hiszem, itt vitatkoznék egy kicsit az előadóval, hogy ezt nem lehet a spontaneitásra bízni. Ezt ha a Magyar Szocialista Munkáspárt vagy ez a kormány nem vállalja fel, akkor ezt majd más felvállalja. Nem voltak körültekintők — ezért nem haragszik meg se a Burgert elvtárs, se a Váncsa elvtárs, nem voltak körültekintők —, hogy spontán meghirdették ezt a Mezőgazdasági Kamarát. Ezzel kapcsolatban le kell ülni nekünk, és nagyon szépen kérem itt Németh elvtársat, Burgert elvtársat, Váncsa elvtársat, hogy üljünk le. Sokkal mélyebb itt a magyar valóságban az, ami itt kialakult, hogy ez az állami és állami vállalati arrogancia — most hagyjuk a személyeket, mert azok nem fontosak ebben —, ami kialakult, akárhogy nézzük ötszáz termelőszövetkezet van borzasztó nehéz helyzetben. Tehát ez is mutatja, amit a múltkor mondtam, hogy ,,az ing meg a kabát". Itt politikai munka kell. A szövetkezetektől félnek az egyéni termelők, mi félünk az élelmiszeripartól meg az állami gazdaságtól, és így tovább. Ezek tények, ezt nem én találtam ki. Én nem akarok a TOT elnöke lenni, hogyha vége lesz a kongresszusnak, eleget voltam. Gazdálkodni akarok, ha hagynak egy kicsit, de ezek tények, ezek nem olyan tények, hogy itt valaki keresztbe fekszik, hanem ez egy nagyon nagy politikai vita, de nem antagonisztikusak itt az ellentétek, össze lehet jönni, csak meg kell találni a keretet. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. GRÓSZ KÁROLY elvtárs: Köszönöm szépen. Elvtársak, azt javaslom, hogy szünet előtt hallgassuk még meg Gubicza Ferenc elvtársat, a Központi Bizottság tagja, a Csopak-tája Tsz elnöke. GUBICZA FERENC elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Az agrárpolitika alapvetően befolyásolja az ország lakosságának életét, közérzetét, hangulatát. Nem mindegy, hogy az élelmiszer-ellátás milyen színvonalú, az élelmiszer-gazdaság jövedelemtermelő képessége, az export biztosított-e, és milyen mértékig. Az MSZMP-nek meghatározó szerepe volt az elmúlt időszakban, és jelenleg is meghatározó szerepe van az agrárpolitika kialakításában. Ezért is fontos, hogy most milyen döntést hozunk. Megfogalmazhatjuk, hogy helyes volt a vitára bocsátása a korábbi központi bizottsági ülésen a koncepciónak, több olyan kérdés került tisztázásra, amely kiegészítette és teljessé tette a koncepciót. Milyen vélemények hangzottak el? Néhányat szeretnék kiemelni, amellyel magam is egyetértek. Két általános és négy konkrét megjegyzésem van. Altalános problémaként került felvetésre, hogy a mezőgazdasági munka megfelelő társadalmi elismerése hiányzik. Ezért nem elég a hosszú távú elképzelések 944