A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

Én a kiküldött anyaggal és Iványi elvtárs kiegészítésével egyetértek. Nem azon fog múlni, hogy mi ezt az anyagot még egyszer átírjuk, vagy kibővítjük, vagy azon, hogyan fogadja elsősorban az agrárágazatban dolgozó, másodsorban a társadalom, hanem azon fog múlni, hogy milyen kormányzati intézkedés lesz ennek hatására. Itt szeretném elmondani azt, hogy nagyon nagy szükség van kormányzati intézkedésekre. Ha nem lesz kormányzati intézkedés, ha nem mondunk valamit, akkor valóban Burgert elvtársnak lesz igaza, hogy a választási harcban ez az agrárpolitikai tézis nem fogja megnyerni elsősorban megint az agrárágazatban dolgozók tetszését. Nagyon örülök annak, és ez egy jó dolog — mert lesz nekünk az elkövetkező időben is gondunk ezzel az agrárpolitikával —, hogy kimondtuk most is, hogy az általános gazdaságpolitikán belül igenis szükség van agrárpolitikára, mert ennek az ágazatnak egy olyan sajátossága van, amiről itt már szó esett, és az előadásában nagyon szépen beszélt róla Iványi elvtárs. Én nem is akarok ezzel foglalkozni, csak egy mondatom van még: 1956 óta nagy vita volt ez, nem nyomtalanul ment el ez a harminchárom év az agrárpolitika felett. Nagyon nagy viták voltak, vagy a Politikai Bizottságban, vagy a kormányban, vagy mind a két helyen. Amikor a viták kiéleződtek, akkor mindig került egy-két ember — én most nem mondok neveket —, akiknek a legkritikusabb időszakban volt valóságérzete, és melléállt ennek az ágazatnak. Mondhatnék én 1972-t is, meg amikor vitatkoztunk azon, hogy a paraszti jövedelem elszaladt, vagy nem szaladt el, mit kell itt fejleszteni és így tovább. Én bízom benne — és most egy [ilyen] kritikus helyzetben vagyunk —, hogy most is lenni kell vagy ebben a pártban, vagy ebben a kormányban, vagy a többi pártban olyan erőnek, amely a valóságnak megfelelően meg tudja ítélni ezt az ágazatot. Engedjék meg az elvtársak, hogy [nagyon] röviden, egypár szót szóljak, [hogy hát] mégis hogy [is] néz ki ez az agrártermelés, ez az [agrár]ágazat. Mert ha nézzük az anyagot, halljuk a beszámolókat, akkor ugye azt mondjuk, hogy száz forint mezőgazdasági termékből 30%-ot külföldön adunk el, 70%-ot idehaza fogyasztunk el. Kínálati piac van élelmiszerből, tehát nem a népünk szájából adjuk el az élelmiszert, kínálati piac marad idehaza. Másfél milliárd dollárt hoz ez az ágazat. Én nem akarok azzal foglalkozni, hogy mi ennek a nettója, ez a számok játéka véleményem szerint. Én, aki az agrárágazatban dolgozom, biztos nagyobb számokat mondok, mint aki más területen dolgozik. De azt hiszem, hogy ez [most itt] nem is fontos. Egymilliárd rubel értékű élelmiszert adunk, és ezért mi a Szovjetunióból elég kemény cikkeket kapunk. Másodszor pedig az agrárágazatban lévők — és nagyon szeretném hozzátenni, hogy ma [még] csak az agrárágazatban lévők —, mert nem értik [meg] pontosan, hogy miről beszélünk, hogy kínálati piac van élelmiszerből, másfél milliárd dollárt és egymilliárd rubelt adunk el, az agrárágazaton belül is elsősorban mi vezetők vagyunk idegesek, és tessék elhinni, hogy idegesek vagyunk, mert amit elmondtam, az mind igaz, az mind pozitív. Ha megyünk az országban, a határ az kertszerűen el van munkálva, jövedelem pedig nincs az üzemeknél. Az utóbbi négy évben stagnál, illetve egyes cikkeknél visszaesett a mezőgazdasági termelés. Mivel az üzemek jövedelme úgy néz ki, ahogy kinéz, kormányzati intézkedés kell, mert most már négy év után rohamosan romlani fog a termelési kedv, az eszközellátottság és így tovább. És ne éljünk abban a tudatban — ez az anyag egy liberális, jó értelemben vett liberális reform agrárpolitikai anyag —, hogy azt higgyük, hogy akár farmergazdaságra, akár a háztáji gazdaság továbbfejlesztésére gondo942