A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

révén is. Azt is, hogy kell-e az export, vagy nem kell, vagy a másik oldalon kell-e ez az autark gondolkodás, hogy önellátásra rendezkedjünk be. Az önellátás garan­táltan a hiányhoz vezet. Nekem az a véleményem, abban kellene állást foglalni, hogy exportorientált mezőgazdaságra van szükségünk, mert abban mérettetik meg. És nem kell arra törekedni, hogy azt is megtermeljük mi, amit túl drágán terme­lünk. Azt importáljuk. Tehát merjünk export- és importorientált mezőgazdaság lenni az élelmiszer-termelésben különösen. Amit nem tudunk mi jól csinálni, azt importáljuk, amit jobban tudunk csinálni mint az átlag, vagy a világpiacon mások, a konkurensek, azt pedig vigyük ki. ^ Azt is jónak tartom, hogy a Központi Bizottság támogatja a Kamara létrejöttét. Én azt gondolom, hogy itt sok dolog keveredik egymással. Érdemes szétválasztani, hogy a Kamarának gazdálkodási feladata van, míg a szövetkezeteknek mozgalmi feladatuk lesz, Kamara nélkül is. Tehát szét kell választani, hogy mi a mozgalmi rész, és mi a gazdálkodás része. Ha azt mondjuk, hogy ne gazdálkodjon a miniszté­rium, ne gazdálkodjon a kormány, hanem gazdálkodjanak a vállalkozók, akkor a vállalkozóknak kell egy gazdálkodást koordináló szervezet, és ezt tartom én a Ka­mara feladatának. Tehát visszatérve a fejlesztésre, nemcsak ugye a régi stílusban előremegyünk — csak nem mindenki tudja, hogy merre van az előre —, hanem tényleg visszafogni is kell ebből a mezőgazdaságból. Ezért nem globálisan kellene meghatározni. Visszafogás alatt én azt értem, hogy túl sok a szántónk. Hegyet, völgyet drágán szántunk. Sokkal jobb volna, ha bizonyos területeket visszafognánk ilyen drága művelés alól. Erdőt telepítenénk, legelőt telepítenénk, és ezeket a legelőket ki is lehetne adni kistermelőknek, mert azok sokkal jobban tudnak 300 birkát haszno­san legeltetni, mint mi, nagyüzemek. Ezért is nagyon jónak tartanám, ha a kor­mányprogram tulajdonképpen arra is irányulna és figyelembe venné, hogy életszínvonal-teremtő, tehát a romlást bizonyos mértékig ellensúlyozó hatást is tud gyakorolni a föld, mert a szorgalmas embernek tudunk földet felajánlani, akár le­gelőként, akár más módon. És akinek fel tudunk ajánlani földet, az már nem hal éhen, pénzt fog előbb-utóbb keresni. De aki csak ül valahol és várja nyolc óra után, hogy a kormány mikor ad neki segélyt, az a program maga is ellustít embereket. Tehát a kormányprogramban azt is fel kellene vázolni, hogy lehetőséget tudunk ad­ni, a mezőgazdaság tud lehetőséget adni a munkanélkülieknek is, a keveset kere­sőknek is azzal, hogy mindenki kiegészíti [sic!]. Nemcsak a mezőgazdaságnak kell kiegészítő tevékenységet végezni. Mindenki a saját háza körül egészítse ki a tevé­kenységét, termelje meg azt, amit elfogyaszt, és az már egy része az életszínvonal javításának, ha úgy tetszik. Egyszóval én úgy gondolom, hogy az anyagot érdemes kiegészíteni, olyanná ten­ni, hogy tényleg agitatív bázist teremtsen az alapszervezeteknek, a kommunisták­nak ahhoz, hogy ez a párt a választáson nyerni tudjon. Köszönöm. GRÓSZ KAROLY elvtárs: Köszönöm szépen. Romány elvtárs következik, utána Iklódi László elvtárs. ROMÁNY PÁL elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Az agrárpolitikai koncep­ció februári tárgyalásán jeleztem, hogy alapvető fenntartásaim vannak a tervezettel szemben. A vitára bocsátáshoz akkor elégségesnek, elfogadáshoz kevésnek tartot­tam a javaslatot. Vitára is csak az előadói beszéddel együtt, amely előadói beszédet akkor is többen kiemeltek, és szeretném most is ezt tenni. Egyetértek az elmondot­936

Next

/
Oldalképek
Tartalom