A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

a támogatás mértékére hivatkozva érvelnek. Mi sem a parttalan, bármikor történő fejlesztés mellett vagyunk. A fejlesztést a piac felvevőképességének és gazdaságosságának rendeljük alá. De valljuk, hogy ez a piac minőségileg jobb, tetszetősebb, feldolgozottabb és árfekvésében is megfelelő termékekből bővíthető és bővítendő. Az országnak, az ágazatnak és a parasztságnak is ez az érdeke. Az MSZMP a sokoldalúan megalapozott fejlesztés híve, mert ebben az ágazatban előnyeink vannak a versenytársainkkal szemben: jók az ökológiai adottságaink, jelentős termelőeszköz-állomány halmozódott fel. Hozzáértő, dolgos parasztságunkvan. Mindezt vezényli egy szakmáját jól értő agrárértelmiségi réteg, amely az ágazatban nemcsak a megélhetését látja, de elkötelezett támogatója a fejlődésnek is. Az agrárlehetőségek kihasználása azonban korszerű ipari termékek nélkül elképzelhetetlen. Az élelmiszer-gazdaságot kiszolgáló hazai ipar és különösen néhány vállalata — jóllehet sokat fejlődött, különösen a szocialista és tőkés vállalatokkal kötött kooperáció révén —, de a minőségi igények kielégítésétől még elmarad. Ennek ellenére — legalábbis a mezőgazdasági árakhoz képest — igen magasak az árai. A hazai ipar által nem gyártott termékek nagyobb részét a szocialista országokból, a világszínvonalhoz közelítő kisebb részét a tőkés országokból szerezzük be. Ez a jövőben is így lesz, vagyis az élelmiszer-gazdaság a hazai ipar egyik tartós, legbiztosabb piaca, ezért több figyelmet érdemel. Az ipar és a mezőgazdaság kapcsolata más összefüggésben is fontos, hiszen már nagyon jelentős a mezőgazdasági üzemek ipari tevékenysége is. Az összes ipari termék 8—10%-át a mezőgazdasági üzemek állítják elő, de a gépiparban és a vegyiparban ennél jóval nagyobb a részarányuk. Ez a jelentős termelőszervezet tehát nemcsak a mezőgazdaságot szolgálja, de az iparnak is jelentős háttere és kiegészítője. Fejlesztése a vidék munkaerőgondjainak megoldásában, az elmaradott térségek felemelkedésében a jövőben is nélkülözhetetlen. A mezőgazdaság számára elég mostoha gazdasági környezet ellenére is megelégedéssel vehetjük tudomásul, hogy az agrárágazat 15 millió ember jó színvonalú élelmiszer-ellátását tudja biztosítani. Komplex hatékonysági mutatói alapján Európában a közepesnél jobbak csoportjába tartozik. Az ágazat ilyen körülmények közepette nyújtott, elismerést érdemlő teljesítménye két dologra vezethető vissza: Itt a nyereség vagy jövedelemtömeg képződése minden más ágazatnál jobban kötődik a termeléshez, a hatékonysági tartalékok feltárásához. A költségeket, a begyűrűző árakat ezen a területen nehezebb továbbhárítani. A másik, ebből eredő következmény, hogy a mezőgazdasági üzemek és a mezőgazdasági lakosság a vállalkozásban rejlő lehetőségeket, minden más ágazatnál gyorsabban és kiterjedtebben hasznosítja [sic!], csak nem sokat beszélnek róla. Ezt az érdekszülte rugalmasságot hasznosítani kell, de nem szabad túlfeszíteni. A másik ilyen kérdéskomplexum, amit szeretnék kiemelni, a nagyüzemi- vagy kisüzemi-„pártiság". A vitában ezt egyes helyeken úgy értelmezték, hogy az MSZMP nem áll ki határozottan a nagyüzemek mellett, feladja a harminc éves eredményt, a világ által is elismert üzemi szerkezetet. Mások viszont úgy vélik, hogy-az agrárágazat azért került válságba (és ezt nagyon hangsúlyozzák), mert a nagyüzemi szervezet idejuttatta. A kiút a nagyüzemek feloszlatása, a farmergazdaságok mielőbbi elterjesztése. E nézet hangoztatói nem az MSZMP színeiben, hanem inkább valamelyik más szervezet nevében terjesztik ezt a nézetet. E szélsőségtől elhatároljuk magunkat. De azt is látni kell, hogy nem vagyunk a 928