A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

van, amelyik egy „igazi parasztság" (értsd: kisgazdái paraszttársadalom) megteremtése okán, megint mások a prasztság úgymond magárahagyottsága miatt szeretnék ezt az érdekképviseletet megszerezni. Álláspontunk az lehet, hogy ezt rá kell bízni a parasztságra, a vidék társadalmára. Ők jól tudják, hogy kik és hol képviselik érdekeiket. Az MSZMP eddig is kiemelten foglalkozott az agrárágazat helyzetével és az ott dolgozók sorsával. Ezt az elmúlt harminc év bizonyítja. Sok évszázados történelmében a magyar mezőgazdaságnak nem volt még egy ilyen alkotó korszaka, mint az elmúlt három évtized. Tudjuk, hogy ez a lendület most megtört, de ezt átmenetinek tekintjük. Célunk továbbra is a parasztság, a mezőgazdaság és az egész élelmiszer-gazdaság stabilitásának helyreállítása, további korszerűsítésének megalapozása. Az MSZMP tehát nemcsak eddig tartotta fontosnak a parasztság, a vidéki lakosság érdekeinek képviseletét, hanem ezt kívánja tenni a jövőben is. Éppen ezért támogatjuk a szövetkezeti érdekképviselet megújítását, új, erősebb alapokra helyezését. Gondoskodni kell az ágazatot körülvevő érdekvédelmi, érdekegyeztető hálózatról, amelyik gazdasági és politikai jogosítványokkal is rendelkezhetne. Támogatjuk egy olyan agrárszövetség létrehozását, amelyik a termelőszövetkezetek mellett felkarolná az állami gazdaságok, a kis- és magántermelők, valamint a családi vállalkozók érdekvédelmét is. Emellett indokoltnak tartjuk az Agrárkamara megszervezését is. Ez megfelelő jogosítványokkal, az áregyeztetéseknek, az exportpiaci lehetőségek kihasználásának, az importversenyeztetésnek olyan intézménye lehetne, amely számottevően csökkenteni tudná az agrárágazat kiszolgáltatottságát, kiszolgáltatottságának a veszélyét, és társadalmasíthatna egy sor állami feladatot. Itt kell szólni a szerveződő agrárreformkörökről, az agrárplatform-szervezetekről.

6 Ezek létrejöttét véleményünk szerint két dolog motiválja: — az egyik az agrárágazat jövedelempozícióinak megrendülése és az ebből eredő feszültségek felhalmozódása, akuttá válása. Ennek megoldásában több támogatást kérnek a kormányzati szervektől; — a másik a nagyüzemek jövőjéért, a vidék boldogulásáért való aggodalom. Közülük sokan úgy vélik, hogy az MSZMP sem áll ki következetesen az agrárágazat, a mezőgazdasági nagyüzemek mellett. Ezért önálló politikai érdekképviselet alapításának a gondolatával is foglalkoznak. Támogatjuk az agrárreformkörök tevékenységét. Már csak azért is, mert az MSZMP agrárpolitikájának egy-egy elemét érlelik tovább. Különösen hasznos, hogy ezt helyileg is segítik megvalósítani, és emellett a szélesebb társadalom is megismerkedik az agrártermelést foglalkoztató gondokkal. Fontosnak tartjuk azt is, hogy az agrárreformviták számos tehetséges, fiatal szakembernek biztosítanak lehetőséget szakmai elgondolásaik bemutatására, aktív politizálásra. Kedves Elvtársak! A koncepciótervezet körüli viták igen lényeglátóak és feladatot adók voltak. Ezek figyelembevételével teljesen átdolgoztuk a vitára bocsátott tervezetet; szerkezetében, nyelvezetében és részben tartalmában is egy új anyag került a Központi Bizottság elé.

7 Engedjék meg, hogy foglalkozzak az új koncepció néhány, a viták során felmerült és általam is fontosnak tartott kérdésével. Olyanokkal, amelyek továbbra is még fel-fellángoló viták gyújtópontjai lehetnek. Az egyik ilyen kérdés, hogy kell-e nekünk további mezőgazdasági növekedés, vagyis a fejlesztés helyett nem inkább a szinten tartást vagy éppen a visszafejlesztést kellene választani. Ez utóbbi felfogás hívei a piaci viszonyok nehézségeire és 927