A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

László, Nagy Gábor, Nagy Tamás és Takács József elvtársakat. Kérem, vegyenek részt a vitában, mondják el véleményüket, szívesen meghallgatjuk javaslataikat. Tájékoztatom a meghívott elvtársakat, hogy a Központi Bizottság első napirendként az agrárpolitika megújításának koncepciójára szóló javaslatot tárgyalja, Iványi Pál elvtárs az előadó. Második napirendként: javaslat az országos pártértekezlet előkészítésével kapcsolatos főbb kérdésekre. A főtitkár az előadó, valamint különfélék lesznek, mely több napirendből áll, ezért több előadója is van. Rátérünk az első napirendi pont tárgyalására, átadom a szót Iványi elvtársnak. IVÁNYI PÁL elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Kedves Elvtársak! A Központi Bizottság 1989. február 20-i ülésén a párt agrárpolitikai koncepciótervezetét azzal fogadta el, hogy azt az érintettek körében bocsássuk széles körű vitára. Az elmúlt hónapokban, közel 1000 szervezetben és intézményben, több mint 30 000 fő részvételével vitatták meg a koncepciótervezetet. Ezúton szeretném megköszönni mindazoknak, akik kritikai megjegyzéseikkel vagy javaslataikkal segítették az anyag formálását, és hozzájárultak ahhoz, hogy a szakmai közvélemény értékítéletét, véleményét messzemenően figyelembe vehessük. A viták hasznosak és igen tanulságosak voltak. Az ágazatban dolgozók — legyenek azok fizikaiak vagy szellemiek, párttagok és pártonkívüliek, tudósok és közalkalmazottak —, az ágazattal kapcsolatban lévő intézmények, társadalmi és tömegszervezetek, egyaránt jó néven vették, hogy a párt kikérte véleményüket és a koncepció véglegesítésénél azokat felhasználja. A viták igen szenvedélyesek és kritikusak is voltak. Az ágazatban felhalmozott problémák ismeretében azt kell mondani, hogy indokoltak voltak ezek a szenvedélyek. A viták a résztvevők munkahelyétől, lakóhelyétől, képzettségétől, kilátásaitól függően igen széles körűek, az ágazat valamennyi kérdésével foglalkozóak voltak. Többségük azonban néhány lényegesnek mondható kérdés körül kristályosodott ki. Melyek voltak ezek? 1. Elismerést kapott a koncepciótervezetnek az a része, amely a múlt eredményei mellett a hibákat is őszintén feltárta. Természetesen voltak, akik az eredményekről, mások a hibákról szerettek volna többet hallani. A kétségtelenül sikeres utat megtett agrárágazatban az eredmények sok esetben eltakarták a hibákat és a tévedéseket. Ezt nem azért kell bevallani, mert ezek megkérdőjelezik az eredményeket, hanem azért, hogy még egyszer ne ismétlődjenek meg és ne legyenek gátjai a reformfolyamatoknak. A falvakból, a nagyüzemekből, az élelmiszer-feldolgozó vállalatoktól érkezett vélemények egybehangzóan megerősítették, hogy az agrárágazatban dolgozók minden hibájával, elkövetett tévedéseikkel együtt is vállalják az elmúlt három évtizedet és büszkék azok eredményeire. Abban saját munkájuk, erőfeszítéseik, ,,megvajúdott" gondjaik megtestesülését látják, éppen ezért féltik és ragaszkodnak is hozzá. 2. Szinte valamennyi vélemény foglalkozott az ágazat gazdasági helyzetével és az üzemek egyre nagyobb hányadának ellehetetlenülésével. Szenvedélyesen kritizálták a fokozódó költségvetési elvonásokat, amelyik [sic!] évről évre csökkenti a támogatások összegét, és évről évre növeli az elvonásokat. Növeli a terhelést az ipari és mezőgazdasági árak közötti olló nyílása, amely évek óta tart, és egyre súlyosabban érinti a mezőgazdaságot. Az adatok azt bizonyítják, hogy mind a mezőgazdaságban, mind az élelmiszeriparban a korábban is nyomott jövedelmi helyzet 925