A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

lesz, de a mozgalom számára nem kell olyan keservesnek lennie, én is túlesek ezeken a keserveken, remélem, hogy Marosán is [túlesik rajta, azt hiszem túlesik rajta]. Az ő számára még keservesebb. Milyen legyen a viszony? Ez attól függ, hogy mi, mint kommunista párt fundamentalista kommunista pártként, sztálini típusú, eredeti kommunista pártként azonosítjuk magunkat, vagy reformkommunista pártként, egyesült kommunista pártként? Ha képesek vagyunk ezt az utóbbit megcsinálni, akkor nem kell félnünk a szociáldemokrata párttól, mert akkor mi lesz a szociáldemokrata párt? A mi lelkiismeretünk lesz, amely számon fogja kérni tőlünk, hogy mint egyesült munkáspárt, tartsuk be azt is, amit örökül vettünk a szociáldemokratáktól, és azt, amit elfogadunk ma is a nemzetközi szociáldemokráciától, értékes dolgokat. Akkor ez lesz, de ha mi fundamentalista — én így nevezem, mert ez egy olyan találó kifejezés szerintem — kommunista párttá vedlünk vissza — mert már nem vagyunk azok, csak nem vagyunk következetesen egyesültek —, akkor itt lenne egy nagy szociáldemokrata párt, a munkásság széles rétegeit magába foglalva, s akkor megint a testvérpárt, a testvérháború veszélye is felmerülhet. Szóval a szociáldemokratákkal keresnünk kell az egyetértés és a megállapodás lehetőségét. Kinek dolgozik az idő? Elfogadom, amit Grósz elvtárs mondott, hogy — ha jól értem —, az idő nekünk dolgozik. (Grósz elvtárs közbeszólása: dolgozunk mi.) Ha dolgozunk mi is, igen. Végső fokon, mert ez a társadalomban egy erős áramlat, a nemzetközi kommunista áramlat, és a magyar, ez a reformkommunizmus is egyre erősebb lesz nemzetközileg, úgyhogy nekünk dolgozik, de időlegesen csatákat veszíthetünk, és akkor a csatavesztés jó időre visszavethet minket. A májusi határozatok alapján lehetségesnek tartom az itt körvonalazott politikai előrelépést, amennyiben a májusi pártértekezlet határozatai szellemében fogjuk fel [sic!] és nem betűjében. A szelleme az volt, hogy forduljon a pluralizmus felé, szakítsunk a hibákkal, és rugalmas, más típusú párt legyünk. Ez volt a szelleme, ha én jól értettem ezt a pártértekezleten, és szerencsére ott egységben határoztunk, nem volt olyan nagy különbség, de őszintén szólva az csak a pártértekezlet egysége, ma kiderült a pártban, ebben egészében nincs egység, és nem is lehet egység. Azt gondolom, hogy a párton belül újra kell teremteni, új politikai helyzetben, új politikai tennivalók alapján, új egységet kell építeni. A pártnak egy új bázisa, centruma kell legyen, nem mindenki ért egyet sem a gazdasági reformokkal, sem a politikai reformokkal, még az ideologizálás mai helyzetével sem, és mégis kommunista. Mit csináljunk vele? Elfogadja a szervezeti szabályzatot, a pártprogramot, joga van itt lenni. Nincs más megoldás, mint a platformszabadság e tekintetben is, de a platformszabadság önmagában ugyanúgy nem boldogít, mint a többpártrendszer, ha nincs a pártnak olyan politikai centruma, amely érti a politikát és felsorakozik mögötte. Kérem, az a véleményem, hogy most el kellene kezdenünk már a választásokra való felkészülést, éspedig úgy, hogy egy 10—12 pontos programot állítunk össze. Ennek gondolatait Grósz elvtárs a beszéde vége felé elmondta, de ezt programosítani kell. Nem kidolgozott jelszóprogram lehet, kevés tudományos megalapozással, de azért nem levegőben lebegő lenne. Ezt a 10—12 pontot szerintem egy hónap alatt össze kellene tudni hozni, és össze is tudjuk hozni [ha ennek nekifekszünk]. Ebben határozzuk meg, mit akar a párt és mit nem akar a párt. Helyi választások is lehetnének. Egyetértek azzal az időprogrammal, amit Grósz elvtárs felvetett, felvázolt, ebben az év végén helyi választások lesznek. Ahhoz he78