A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

kerül sor, a parlamentben lehet, hogy feltesznek kérdést, és akkor mondani kell valamit, hogy ne bántsunk meg senkit. Végül egy megjegyzés. Meg vagyok róla győződve, hogy a Minisztertanács egységesebb felfogása nem elsősorban a személyi kérdéseken múlik. Elég bonyolult most a helyzet, kemény viták vannak, munkában formálódik az a szemlélet, amire szükség van, ezért az az érzésem, hogy a türelemre is időt kell adni, hogy összeszokjon egy testület. IVÁNYI PÁL elvtárs: Köszönöm szépen. Gábor elvtárs. GÁBOR ANDRÁS elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Elnézést, hogy az első napon szólni kívánok, de ehhez a kérdéshez mindenképpen hozzá kell tenni nemcsak egyem, személyi véleményemet, hanem bizonyos tekintetben a Kamara vagy ipartestület véleményét is. Én a Grósz elvtárs bevezető mondataival értek egyet, amikor azt mondja, hogy meg kell adni a miniszterelnöknek azt, hogy válassza meg a munkatársait, minisztereit. De feltétlen a miniszterelnök és a miniszterek vállalják magukra az intézkedéseikért a felelősséget is. Vállalják magukra nemcsak a különböző határozataikért a felelősséget, hanem munkastílusukért is, és ebben szeretnék én kérni változást. Tíl sok dologgal foglalkozik a Minisztertanács, túl hosszan. Esetenként úgy néz ki, hogy határozatlanságot mutat. Ha az összetétele a Minisztertanácsnak, tehát a miniszterek személye Németh elvtárs számára garanciát nyújt arra, hogy ezen a területen változás lesz, ha megjelenik a személy az ügyek mellett, ha megjelenik ennek a tartós képviselete, akkor talán nem lesz igaz az a jóslás, amit nagyon sokszor visszahall az ember, hogy ez sem fog sokáig élni, ez a miniszteri testület. Vannak, akik az őszi időszakot jósolják. Nem jó ez. Nem jó azért, mert a gyors változások mögött nincs felkészülés, nincsenek határozott lépések! Én nem programszerűséget kérek, mert tulajdonképpen ezt nem nagyon lehet kérni. Bizonyos tekintetben igen, apró kérdésekben. Ázt a kérdést el kell döntenie a Minisztertanácsnak, hogy mit csinál a vállalatokkal. Határozottan kell lépnie. Sokszor felvetődött itt különböző napirendi pontnál, hogyan kezeljük a politikát, hogyan kezeljük a gazdaságot. Az ipar vezetésében, a vállalatok vezetőiben, de a gazdaság más szférájában is az a vélemény alakult ki, hogy túl sokat foglalkozunk a politikai kérdésekkel, s nagyon keveset a gazdaságpolitikával, és amikor itt döntöttünk különböző napirendi pontokban szavazásokról, bennem is az az érzés vetődött fel, hogy vajon nem veszítjük-e el ezt az évet a politika oltárán gazdasági vonatkozásban. Nekünk jó gazdasági éveket kell zárni, de ha lefoglaljuk magunkat, a Minisztertanácsot, a munkásokat a különböző politikai előkészítésekben, a különböző fórumokon való szavazásban, elvesszük az embereket a termeléstől, akkor nem fogunk eredményt elérni. De visszatérve a Minisztertanácsra, szeretném azt hangsúlyozni, hogy a Kamara vezetésének a sokszor felvetett kérdésre a válasz nem változott, amikor azt a kérdést teszik fel, hogy kormánypárti-e a Kamara, vagy nem kormánypárti. A Kamara minden olyan témában — így a Kamara elnöke is, Gábor András, a Központi Bizottság újonnan megválasztott tagja — kormánypárti, amennyiben a gazdaságot támogatja, mert én azon a véleményen vagyok, ha a gazdaság nem fog előremozdulni, akkor a politikánkban nagyon súlyos veszteségeket fogunk elérni, és a kormány felelőssége pedig itt van politikailag. Én ezt szeretném hangsúlyozni, mert nem876