A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

a mi pártunk változásainál jóval kisebb lépés, mennyivel jobb pozícióba hozta a lengyeleket, mint amiben mi most vagyunk egy sor helyen a megítélésben, pusztán azért, mert ezt jól tudták eladni, és mert valójában egy olyan dolog volt, amire a világ várt. Tehát én úgy érzem, hogy nemzetközi összefüggésekben is hallatlanul fontos lenne első lépésként valamiféle kibontakozásnak a prezentálása. Azt hiszem, ha júniusig nem teszünk ebben valamit, akkor a Bush-látogatásnak sem tudjuk az eredményeit, a gazdasági eredményeit igazán kihasználni, és a nemzetközi tőke, a pénzvilág is vár valamiféle első lépésre. Ilyen értelemben lehet, hogy a kormánynak kellene ezt a tárgyalássorozatot lefolytatni; én nem utasítanám el egyértelműen azt a gondolatot, hogy a kormány is folytasson valamiféle tárgyalást vagy megbeszéléssorozatot, elsősorban a körül a csomag körül, ami májusban napirendre kerül, és aminek a sikere szerintem alapvető fontosságú az 1989. év gazdasági menedzselése szempontjából. Köszönöm szépen. BERECZ JÁNOS elvtárs: Köszönöm szépen. Huszár István elvtárs következik, utána Nagy Sándor élvtárs. HUSZÁR ISTVÁN elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Rövid lehetek. Nem akarom ismertetni a Hazafias Népfront véleményét a kerekasztalról, mert a közelmúltban, kereken két hete, közzétette a véleményét a sajtóban. Csak a dokumentumra és a vitára térnék ki. Először: én is úgy gondolom, hogy az MSZMP véleményének kell megfogalmazódnia, a Központi Bizottságénak. Ne a tárgyalócsoport véleményét, azt hagyjuk el. Ha nem ezt tesszük, akkor nem leszünk egyenjogú partnerek. Ott a pártok nyilatkoznak meg, a kerekasztal tagjai. Meg másutt is felelős szervezetek. Mi meg egy tárgyalócsoport véleményét tesszük közzé. Fontos tehát, hogy a tárgyalócsoportot úgy segítsük, hogy mögötte legyen a Központi Bizottság. Második: konkrét szöveghez térek ki. Azt gondolom, nagyon fontos, hogy a kerekasztal-megbeszélés tényleg kerekasztal-megbeszélés legyen. Nem világos számomra, hogy mi a pozíciója a dokumentumnak. A második oldal négyes pontjára gondolok, ezt már az elvtársak megemlítették. Azt gondolom, kerekasztalra kell törekednünk, [és nem kétoldalú megbeszélésekre. A harmadik megjegyzésem:] a második oldal elején a második pont vége felé azt mondja a dokumentum, arra kell törekedni, hogy a törvényalkotás ne előzze meg a politikai döntéseket. Ha a politikai programot elfogadtuk, nem lehet késleltetni a politikai törvényalkotást. Erre törekedni kell. De hogyha mondjuk, azt szeretnénk, hogy legyen választás ősszel, a választójogi törvényt el kell fogadni a nyár elején. Tehát nem lehet ezt feltételnek szabni. Kívánatos, de nem lehet feltétel. Nem lehet — én is úgy gondolom — kötelességet vállalni arra, hogy a saját szervezetek elfogadják a kerekasztal résztvevőinek az állásfoglalását. Erre nem lehet vállalni kötelezettséget. Törekedni kell, hogy elfogadtassák, elfogadtassa a mi bizottságunk is, de erre nem lehet vállalni kötelezettséget. Végezetül azt gondolom, valóban szívósan és türelmesen folytatni kell a tanácskozásokat, minimum szakértői szinten már holnap, és törekedni kell a megállapodásra. Azt gondolom, hogy ugyanakkor meg kellene kísérelni a társadalmi reformfolyamat egészét napirenden tartani, vagyis én nem hagynám ki belőle a politikai reformfolyamaton túlmutató kérdéseket, a gazdasági reformfolyamat és a szociális reformfolyamat problémáit, a nyugdíjrendszer problémáit stb. Nem hagynám ki belőle. Fontossági sorrend nyilván: a párttörvény, a választójogi törvény és a mos862