A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

tani politikai döntéseket érintő alapvető törvények előkészítése. Tehát van fontossági sorrend. De nem hagynám ki belőle a többieket. Köszönöm szépen. BERECZ JÁNOS elvtárs: Köszönöm szépen. Nagy Sándor elvtárs, utána Katona Béla elvtárs. NAGY SÁNDOR elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Magam is röviden szeretnék szólni. Én eredetileg azért kértem szót, hogy az írásos javaslat két általam kulcsfontosságúnak tekintett pontját röviden megtámogassam. Ez a két pont a javasolt napirend, tehát a politikai intézményrendszer átalakítása, a gazdasági válság elhárításával összefüggő teendők. Ez az egyik kérdéskör, amit támogatni szerettem volna néhány megjegyzéssel, a másik pedig a résztvevők köre. Némiképp változott a helyzet, mert az a bizonytalanság, amelyet bennem a két melléklet elolvasása keltett egy esetleges, ettől eltérő és az MSZMP által is elfogadhatónak vélt konstrukcióról, azt tulajdonképpen egy vonatkozásban a Fejti elvtárs szóbeli kiegészítése — bár az alapvetően egy más megoldásra irányult a pártközi tárgyalások konstrukcióval —, de aztán végképp Nyers elvtárs hozzászólása, és bizonyos mértékig Szűrös elvtárs hozzászólása is, hogy úgy mondjam véglegessé tette, mármint a bizonytalanságot bennem. Miről van szó? Arról van szó, szilárd meggyőződésem szerint ebben a szakaszban semmiféle kerekasztalnak, hosszúkás asztalnak, amelyik a jelenlegi társadalom legalapvetőbb gazdasági-szociális problémáiról nem vált szót, nincs létjogosultsága ebben az országban. Úgy tárgyalni politikai struktúrákról, elhitetni ennek az országnak a lakóival, elhitetni azokkal az emberekkel, akik nem foglalkoznak nap mint nap intézményrendszeri problémákkal, hogy az adja minden kérdésre a megoldást, méghozzá rövid távon is az a kérdések megoldásának a kulcsa, szerintem több, mint bűn. Ezért én a magam részéről a leghatározottabban azt tudom mondani, hogy nem támogatok semmi olyan tárgyalást, ahol a gazdaság prózai, sürgős, az egész ország jelenét és jövőjét veszélyeztető problémái, szociális feszültségei nem kerülnek napirendre. Na most, a napirend azért létfontosságú, mert bizonyos értelemben ezzel függ össze — vagy ha fordítva tekintem, ezzel fíigg össze — a résztvevők köre [sic!]. Nekem is az a véleményem, hogy valóságos kerekasztalra van szükség. A Magyar Szocialista Munkáspárt nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy néhány száz fős szervezetek fontosabbak legyenek számára, mint az ország ez idő tájt — legalábbis minden ellenkező kísérlet ellenére — legnagyobb létszámú szervezete, a SZOT-hoz tartozó szakszervezetek. Meggyőződésem, hogy ebben a periódusban az MSZMP-nek egy választás előtt nagyobb szüksége van egy szimpatizáló, nagy létszámú szakszervezetre, mint fordítva. Es ha ezt a politikai vezetés nem ismeri fel, ebben téved, akkor azt gondolom, hogy súlyos következményei lehetnek a dolognak, mert ez a szakszervezet szükségképpen arra kell hogy lépjen, arra az elhatározásra kell jusson, hogy magának is le kell vonni a következtetéseket, hogy tudniillik, ha ennek a pártnak nem fontos, hogy a tárgyalásokban egy ilyen szakszervezettel és ilyen problematikával foglalkozzon, akkor ennek a szakszervezetnek sem fontos, hogy utólag a feje fölött megkötött egyezségekhez, hogy úgy mondjam, jó arcot vágjon, és ezeket elfogadja. En azért azt gondolom, elvtársak, hogy ezt a kérdést nagyon alaposan kell mérlegelni és ezért tisztelettel azt javaslom a Központi Bizottságnak, hogy csak az eredeti kerekasztal-koncepciót fogadja el, és efelé vigye az ügyeket, mert egyéb megoldások más oldalról váltanak ki elvi, elfogadhatatlan következményeket. 863