A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

Egyébként egyetértek azzal is, hogy a helyszín a parlament legyen. Tudniillik ezt az ellenzékiek is felvetették, és úgy gondolom, hogy ebben a helyzetben ez megoldható. Én azt sem tartom kizártnak vagy elképzelhetetlennek, hogy egy pártatlan elnök vezesse a tárgyalásokat. Erről is szó van az anyagban, elképzelhetőnek tartom, de ezekről a kérdésekről külön kell tárgyalni, ezek nem kardinális kérdések. Köszönöm. BERECZ JÁNOS elvtárs: Köszönöm szépen. Szólásra jelentkeztek eddig: Csáki Csaba, Huszár István, Nagy Sándor elvtárs, Katona Béla. Tessék, Csáki Csaba elvtárs. CSÁKI CSABA elvtárs: Tisztelt Elnökség! Tisztelt Központi Bizottság! Nagyon röviden szeretnék egy-két megjegyzést tenni, előrebocsátva, hogy én is messzemenően egyetértek a téma fontosságával. Kár tényleg, hogy nem lesz elég időnk kitárgyalni, de azért azt hiszem, el fognak itt a legfontosabb dolgok hangzani. Én fontosnak tartom azt, hogy ezek a tárgyalások minél hamarabb megkezdődjenek, sőt egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy valóban, itt mintha már késnénk is. Nem ismételném a vitának ezt a körét. Egy aspektushoz szólnék hozzá, amit Nyers elvtárs is említett, hogy most gazdasági témáról tárgyaljunk, vagy ne tárgyaljunk, legyen része egy ilyen tárgyalássorozatnak vagy nem, vagy egyáltalán mi legyen ezzel a témával? Valóban, a politikai ügyek komplett csomagot alkotnak, és valószínűleg rövid távon nem is várható, hogy ebben komolyabb eredményeket tudunk ejérni. Ugyanakkor az én tapasztalataim azt mutatják, hogy hamarabb is szükség lenne valamiféle eredményre és elsősorban a gazdasági összefüggésekben. A kormány a stabilizáció gondjaival küszködik, vergődik egy csomó intézkedéssel, és úgy tűnik, hogy meglehetősen magában van. Én úgy vélem, az áprilisi tapasztalatok szerint, hogy a májusi gazdasági programcsomagnak az elfogadtatása, a társadalmi visszhangja egy nagyon komoly veszélyforrás, ha erre nem figyelünk oda. Tehát egyetértek azzal, hogy ne kapcsoljuk össze a két ügyet, de én azt hiszem, hogy a mai ülés is egy alkalom, amikor arról beszéljünk, hogy hogyan lehetne egy ilyen kis apróbb csomaggal összefüggésben már valamiféle szélesebb támogatást biztosítani a mi kormányunk számára, és ez lehetne egy első lépés. Azt hiszem, az ellenzék, vagy minden jó szándékú erő számára világos az, hogy semmiféle politikai kibontakozás nem lesz itt, ha a gazdaság összeomlik, ha nem tudjuk az 1989-es év gazdasági stabilizációs programját egy bizonyos szintig megvalósítani. Azt hiszem, komolyabban kell vennünk ezt a témát, hiszen az autópályaügy és egyéb dolgok, amikről itt szó volt, mutatták azt, hogy ma pusztán a kormány önmagában már nem képes, a tervezett csomagnál kisebb ügyekben sem a társadalom többségének a támogatását megszerezni, sőt a párttagok egy része is tulajdonképpen meglehetősen ellenségesen viselkedett ezekben az ügyekben, az én tapasztalataim szerint. Tehát itt egy szélesebb támogatást kellene gyorsan létrehozni, amiben fontos a szakszervezetek részvétele. Ha lehet, itt kellene először megkísérelni azt, hogy egy konkrétabb ügyben — Nagymaros is része lehet ennek a kisebb párbeszédnek — létrejöjjön valami látható megállapodás, de valamiféle egyetértés. Azt hiszem, külpolitikai szempontból is hallatlanul lényeges lenne. Nem tudom, hogy mennyire érzékeljük azt, hogy pl. a lengyel összefüggésben nálunk, a mi eredményeinknél 861