A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

mennyel. Úgy is mondhatnám, hogy hajlamos visszaélni bizonyos lehetőségekkel. Úgy gondolom, miközben az MSZMP-nek határozottnak kell lennie, nem szabad, hogy ezekkel a lehetőségeivel visszaérjen, de ezekre építeni kell és határozottan. Viszont előre kell tekinteni a jövőbe, mert a jövőben együtt kell működni, és ki kell alakítani egy nemzeti konszenzust, és gondolnunk kell tehát erre. Ebből a szempontból ugyanakkor fontos, hogy nekünk a bázisunk meglegyen, és érezzék, hogy itt egy nagy erővel állnak szemben, mert akármilyen állapotban van a párt, ma ez a legerősebb politikai tömörülés és természetesen nagy a felelőssége is. Az első napirendi ponttal kapcsolatban szerintem, amit Devcsics elvtárs megfogalmazott, Katona Imre elvtárs is, ezek lényeges dolgok, s vonatkoznak ide is. A következő dolog, amire ki szeretnék térni: úgy gondolom, nem kell bizonyos részletkérdésekből nagy ügyet csinálni, hogy most milyen összetételben és hogyan, milyen formában; tehát ebben legyünk nagyvonalúak. Semmi különös nem történik. Most érdeklődtem, nyolcan vannak a kerekasztal-konferenciában [sic!], tehát az MSZMP-vel szemben nyolc csoportosulás képviselői ülnek, és hogy aztán kijelölnek egy négy-öt tagú tárgyalócsoportot vagy sem, vagy pedig külön-külön felszólalnak, szerintem ebből nem kell ügyet csinálni. Viszont a javaslatom az lenne, az előkészítő megbeszéléseket be kellene fejezni azzal, hogy most megjelenik az MSZMP állásfoglalása. Nyers elvtárssal egyetértek, ez ne a tárgyalócsoport állásfoglalása legyen, ez a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának az állásfoglalása. Az előkészítő tárgyalócsoportnak az lenne a feladata, hogy még egyszer leülnek, menetrend, illetve a napirend, amit javasolunk, világos, és ehhez még kiegészítéseket fűznének szóban. És ki kellene jelölni az érdemi tárgyalásokra a Politikai Bizottság képviseletét, vagy a Központi Bizottság képviseletét, illetve ez meg is történt, ez megvan, tehát meg kellene kezdeni az érdemi tárgyalásokat ezt követően, mert valóban visszafelé kell lassan számolni, és ezeket a tárgyalásokat le kell folytatni. Fölmerültek itt részletkérdések. Én is azt hiszem, el kellene hagyni azt, amit pl. Nyers elvtárs javasolt a 3. oldalon, a második pontot, a gazdasági kérdéseket. Én értem a mi anyagunknak a logikáját, mindig kapcsolódik — ha figyelték az elvtársak — az ellenzékiek anyagához: ők vetik föl ezeket a kérdéseket, és van egyfajta kapcsolódás. Rendben van. Mégis elhagynám. Na most, Nyers elvtárs javasolta, hogy az l-es pont, tehát az 5-ös ponton belül az l-es alpont utolsó mondata legyen önálló pont. Nekem azonban ezzel van egy kis gondom, mert itt úgy szól, hogy az illetékes kormányzati szervek bevonásával kerüljön sor valamennyi párt működési feltételének megnyugtató rendezésére. Ugye, nem tudjuk még, hogy ez a valamennyi párt mit takar. Én is azt mondom, legyünk ebben nagyvonalúak, és főleg a kormánynak a feladata, nem az MSZMP-é, hogy előkészítse a partnerek pozícióit. De én azt hiszem, hogy miközben nagyvonalúak vagyunk, azért arra ügyelni kellene, hogy túlzásba ne vigyük, mert itt ez a „valamennyi" szó zavar engem, mert még nem tudom, hogy pontosan miről van szó. Egy dolog az ún. történelmi pártoknak a helyzete, és mondjuk más a FIDESZ-é például. Én nem becsülöm le, sőt azt hiszem, hogy nagyobb jelentőséget kell tulajdonítani az új szerveződéseknek, hiszen azok a mai magyar valóság talaján születtek, jöttek létre, megfelelően kell őket kezelni. Tudniillik, valóban igaz, vigyázzunk arra, hogy még idő előtt ne tegyünk engedményeket és gesztusokat, hanem ezt a tárgyalások menetében alakítsuk ki. 860