A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei, 1. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 24. Budapest, 1993)

6. sz. függelék [Szépe Ágnes írásban beadott hozzászólása] A politikai nyilvánosság megteremtésében, alakításában és működtetésében a sajtónak kitüntetett szerepe van. Az a sajtó, amelynek működési feltételeit megteremtjük, hozzájárulhat a társadalomban a ma elengedhetetlenül fontos társadalmi egyetértés megteremtéséhez. Én úgy gondolom, hogy ma már az egyetlen politikai eszköz a kezünkben a pártsajtó. Ezért e kérdéskör tárgyalása véleményem szerint nagyon időszerű. Napirendre kerülése azonban bennem a megkisebbség [sic!] érzését erősíti. Az írásos előterjesztésben benne foglaltatik, hogy az MSZMP támogatja a piaci versenyt a sajtótermékek forgalmazásában. Gondot jelent számomra azonban az, hogy hogy akarom és tudom támogatni a piaci versenyt, mikor annak feltételei nincsenek biztosítva, hisz az írásos előterjesztés megállapítja, hogy a piaci verseny feltételei korlátozottak. Milyen verseny az, ahol a papír előállítása és importja monopolizált, ahol korlátozott a terjesztés, ahol elosztási kontingens érvényesül. Ennek az anyagnak az értelmezésénél is felsejlik előttem a magyar gazdaság kórképe. Piacról s annak kiigazításáról beszélünk, úgy, hogy közben tudjuk, nincs is piac. A második fejezet a pártsajtó helyzetéről szól. Jó lett volna — legalábbis számomra —, ha az előterjesztésben találkozom azokkal a gondolatokkal is, hogy miért lett ilyen a pártsajtó. Én úgy gondolom, hogy azért, mert nem a tagság lapja volt. A vezetés pedig arra használta fel és kárhoztatta a pártsajtót, hogy közvetítse a népnek elvárásait, szándékait, határozatait, és evvel párhuzamban pedig önálló gondolatok megjelenülését visszaszorította. Nem valósult meg a szikrányi információáramlás sem. A tagság véleménye nem kapott szerepet a párt lapjainak hasábjain. A tagság mellett a vezetés sem kapott ennek következtében hiteles információkat az ország állapotáról és olyan ügyekről, melyekről a hivatalos hangulatjelentésekből nem értesülhetett. Evvel a lapok a vezetés apparátusának tagjaivá váltak. Úgy gondolom, hogy a Népszabadság még ma sem az MSZMP tagjainak a lapja. A tagság még ma sem kap elegendő, részletes információt arról, hogy mi történik a párton belül. A jobb tájékoztatás érdekében megvalósíthatónak tartom azt, hogy a PB az üléseire hívjon meg minden esetben egy-két KB-tagot, akik az adott témában szakértőnek számítanak, illetve a PB-ülések állandó meghívottja, a Népszabadság főszerkesztője, kapjon felhatalmazást arra, hogy az ülések tartalmáról részletes tájékoztatást adjon a tagságnak a lapon keresztül. Ezzel tagságunk felé biztosítanánk a döntések kialakításának, meghozatalának ellenőrizhetőségét. Helyesen állapítja meg az előterjesztés, hogy a tagsággal való párbeszéd nagyon fontos. Hiányolom, hogy ennek formája nincs kibontva. Egy azonban számomra világos: jobban kell támaszkodnunk a sajtóra, nagyobb önállóságot kell kapnia munkavégzése folytán. Akkor, amikor elköteleztük magunkat a pluralizmus mellett, szó van a platformszabadság bevezetéséről, akkor teret kell engednünk annak, hogy az eddigieknél jobban megjelenhessenek és megmérettessenek a vélemények a sajtón keresztül. Véleményem szerint a Népszabadságnak a platformok szócsövévé kell válnia. így lesz izgalmas, versenyképes politikai napilap, s így válik nyilvánvalóvá, hogy ki milyen álláspontot képvisel. A Társadalmi Szemlének fel kéli vállalnia ebben a zűrzavaros időszakban, hogy társadalmunk sorskérdéseiben vitát nyisson. Jó lenne, ha a tudomány itt tenné le az eredményeit, utat vágna ezáltal, hiszen ezek nélkül az eredmények nélkül a pragmatizmussal a kátyúból kijutni nem lehet. Az írásos előterjesztés úgy fogalmaz, hogy a „munkáltatói jogokat az MSZMP megyei bizottságok gyakorolják" . Ez most nem így van tudomásom szerint. Az MSZMP megyei bizottsága csupán a főszerkesztő és helyettese kinevezésébe folyik bele. A munkáltató egyébként még az ő esetükben is lapkiadó vállalat. Az újságírók foglalkoztatási feltételeibe a megyei pb-nak eddig nem volt közvetlen beleszólása. A megyei kiadók vállalati jellegének megszüntetését — amiről már sokat lehetett hallani — és beolvasztásukat a megyei pb gazdasági osztályába nem tarthatjuk jónak, mivel csorbulna önálló politikai műhely státusa, avval együtt, hogy az eddigieknél nagyobb gazdasági függésbe kerülne, hisz megszűnne a megyei kiadók anyagi biztonsága. Kézzel írt tisztázjat 687